-Christopher Cross.
Megrázta a kezem. A bőre puha, tenyerében elveszett az én apró kezem. Kábultan néztem fel rá, másik kezem a zsepit szorongatva még mindig a mellkasán pihent.
-Miss...-kezdett bele bársonyos hangján. Megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon.
-Nora Blade...-hebegtem. Mi a fene van velem? Lehet, hogy azért vagyok zavarban, mert leöntöttem kávéval? Vagy azért, mert olyan gondolatok ébreszt bennem, mint amilyet Daniellel érzek? Nem, rá most nem szabad gondolnom. Különben is! Kit érdekel Daniel? Legyen csak a kis feleségével, engem meg hagyjon békén.
-Jól érzi magát Miss Blade?-Olyan mosolyt villant rám, amitől biztosan minden lány széttárná a lábát. A fogai hibátlanok, szája sarkánál gödröcskék jelennek meg. Te jóságos ég!!
-Csak... csak zavarban vagyok.-a kezemet nem engedi el. Tekintetében van valami sötét bujaság, amitől megremegek.
-Nincs miért zavarban lennie...amúgy is untam ezt a zakót- megrántja a vállát és tovább mosolyog. Vissza mosolygok. Hogy lehet, ennyire nemtörődöm? Mégis csak leöntöttem a zakóját.
-Tényleg igazán sajnálom..-elengedem a kezét, karjaimat az oldalam mellé szegezem.
-Kárpótlásul megihatna velem valamit, Miss Blade.-automatikusan bólintok. Kezét a derekamra csúsztatja és egy fekete Audihoz vezet. Kinyitja nekem az ajtót, becsusszannok és ő mellettem foglal helyet.
-Indulhatunk Jackson.
Határozott hangjától összerezzenek. Daniel sosem szól így Evanhez, határozott ugyan, de mégis a hangja barátságos. Christopheré viszont kemény.
Az autó hangtalanul elindul a sűrű forgalomban. Vajon mit csinálhat most Daniel? Biztos a kis feleségével van. Miért is érdekel? Hazudott, nem is egyszer. Erre az irodájában megdugja és azt várja, hogy a karjába vessem magam. Nem szabad most erre gondolnom. Most Christopher Cross ül mellettem, a Crossfire vezérigazgatója. Hihetetlen. Amiket hallottam róla, azt gondoltam, hogy bunkó. Most viszont, mintha egy teljesen más ember lenne. Ha ezt Tessa tudná...
Az autó leparkol, Christopher kisegít és egy lifthez vezet. Ügyet sem vet a recepciósra, aki láthatólag magára akarja vonni a figyelmét. Megnyomja egy különálló lift hívó gombját és az csilingelve kinyílik. Hitetlenkedve nézek rá.
-Magán lift
Ránt egyet a vállán és mosolyogva várja, hogy felérjünk a... Úr isten az ötvenedikre? Zavarban vagyok, egyik lábamról a másikra állok. Túl szűk a tért és túl közel van. De miért is zavar ez engem?
Érzem, hogy engem néz. A kipirult arcomat, tekintete kissé elidőzött az ajkamon. Feszült vagyok, amíg a lift ajtó ki nem nyílik és mi ki nem lépünk. Sokkal jobban érzem magam.
Egy folyosóra érünk. A padlót fekete, márvány kő borítja, a falak fehérek. A folyosó végén lévő hatalmas, fekete, két szárnyú ajtón lépünk be. Hatalmas nappali fogad. A falak fehérek, a bútorok éj feketék. Az ajtóval szembeni falat üveg ablakok helyettesítik. Innen belátni egész New Yorkot.
Tátott szájjal figyelem a kilátást. Kezemmel az üvegnek támaszkodom, olyan, mintha bármikor kieshetnék innen.
-Tetszik?-egy poharat ad át, ami félig tele van vörös borral. Hálásan mosolygok, majd visszafordulok a kilátáshoz.
-Gyönyörű...
-Szerintem te vagy az...-ujjai végig simítanak a vállamon majd a hátamon. Ejha! Gyorsan haladunk! Nagyot kortyolok a pohárból. Az édes lé végig száguld a tokomon. Keze a csípőmre csúszik és lágyan megszorítja. Ez meg mit jelentsen? Megremegek.
-Azt hittem egy italra hívott meg..
Kicsit odébb húzódom és újabb nagy kortyot nyelek le. Szükségem lesz az alkoholra.
-Biztos, hogy csak egyet kér?-lehelete súrolja a fülemet. Mély levegőt veszek. A poharamra tekintek és látom, hogy nincs már benne több. Hát erre értette...-Hozhatok még?
Bólintok és nagyot nyelek. Mit vártam? Feljöttem vele a lakására úgy, hogy majdnem negyed órája ismerjük egymást. Emma megfojtana ha megtudná ezt.
Egymás után döntöm le az italokat, amíg úgy nem érzem, hogy elég bátor vagyok. Chsritopher apró érintéseitől megremegek, vágyom arra, hogy hozzám érjen.
-Azt hiszem elég lesz... Jól érzi magát, Miss Blade?-mosolyog. Elveszi tőlem a poharat és a kanapé előtti kis asztalra teszi.
-Nora, utálom, amikor magáznak.
-Nora.-olyan szenvedéllyel mondja ki a nevemet, mint Daniel. Daniel.
Nem! Ki kell őt vernem a fejemből. Előrehajolok és a számat Christopheréhez érintem. Miután elhúzódom, két keze közé fogja az arcomat és hevesen csókol.
Fejfájásra ébredek. Hol vagyok? Körbe nézek és egy hálószobában találom magam. Nem a szállodai szobám. Mi történt tegnap? Ó... Lefeküdtem Christopherrel. Belepirulok az emlékbe. Felülök. Az éjjeli szekrényen Advilt és egy pohár vizet találok. A testem hálás a gyógyszernek.
Felkelek és felhúzom a tegnap viselt ruhámat. Besétálok a fürdőbe, kicsit rendbe hozom magam. Christophert a konyhában találom. Éppen reggelit csinál, csak egy bokszer és egy nyitott inget visel. Istenem milyen jól néz ki.
-Jó reggelt..-szólalok meg. Leülök a konyha pulthoz és Chritophert figyelem. Letesz elém egy tányér rántottát és sült szalonnát. Észre sem vettem milyen éhes vagyok. A fejem lüktetése lassan abba marad és amint lenyelem az első falatot, már is jobban vagyok.-Hmm..
Christopher leül mellém, csókot nyom az arcomra és mosolyog.
-Látom ízlik. Ennek örülök.
Ő is neki kezd az ő adagjának. Olyan közel van hozzám, hogy érzem a teste melegét. Uram isten kedd van! Dolgoznom kell!
-Hány óra van?
Megfordulok és a DVD lejátszón látom, hogy reggel nyolc. Két óra múlva kezdek. Hogy fogok vissza érni?
-Elkésem!-leugrok a székről, berohanok a szobába, felkapom a cuccaimat és máris az ajtónál vagyok.-Ne haragudj, de vissza kell érnem...
Christopher eltűnik a szobában, majd két perc múlva teljesen felöltözve jön vissza telefonnal a kezében.
-Igen...Azonnal szükségem van rá....Remek-azzal leteszi a telefont.-Gyere elviszlek.
A tetőre megyünk, ahol Christopher helikoptere vár ránk. Beültet, beköt, majd beszáll mellém. Oda nyújtja nekem a fül hallgatót és már fel is szállunk.
-Hol voltál tegnap?-Tessa az asztalomon könyököl és sugárzó tekintettel méreget.
Pontosan tíz órakor szálltunk le az épület tetején. Én gyorsan kipattantam és rohantam a lépcsőházhoz. Christopher elment a legközelebbi helikopter leszállóhoz és megígérte, hogy délre itt van és elvisz ebédelni.
-New Yorkban. Az állás interjún.-miküzben beszélek a naptárt nézem. Ma van egy megbeszélés, és, hogy el ne felejtsem fel kell hívnom anyámat is.
-De egész nap ki voltál kapcsolva. Hívtalak, hogy sikerült, de mindig kisípoltál.
-Nos, igen. Nem akartam, hogy...zavarjanak.-elpirulok. Még mielőtt leittam magam Chritopher Cross lakásában kikapcsoltam, hogy Daniel ne érjen el. Nem akartam rá gondolni.
-Mindegy is! Hogy sikerült?-Tessa csak legyintett, mintha nem is érdekelné, de tudom, hogy igen is majd megeszi őt a kíváncsiság.
-Jól. Ami azt illeti, az utána lévő dolgok...
-Mi történt utána?-már éppen belekezdtem volna, amikor villogni kezdett a telefon. Daniel.
-Mr. Reed.
-Jöjjön be az irodámba. Most!
A hangja hűvös volt. Amikor ma reggel bekapcsoltam lefele jövet láttam, hogy Daniel hatszor hívott. Most szembe kell vele néznem, nem halogathatom. Tessa kérdőn néz rám, én csak megrántom a vállam és Daniel ajtajához igyekszem. Nem is kopogok, belépek a pirosra festett falak közé.
-Hívatott Mr. Reed?-becsukom az ajtót, megfordulok, de nem nézek rá. A szőnyeget figyelem, mintha lekötné a figyelmem.
-Ezentúl tudomást sem veszel rólam?-a hangja kemény, mégis megremeg. Felkapom a fejemet. Az arca fáradt, szemei alatt karikák, nem borotválkozott reggel. Ó...milyen szexi borostával...
Nem szabad ilyenre gondolnod Balde!
-Nem értem miről beszél uram...
-Négy napja nem beszélsz velem, nem veszed fel a telefont...És, ahogy Miss Cavilltől tudom el sem olvastad a levelem...Komolyan mondom, hogy sajnálom...
Hát ez hihetetlen. Még neki áll feljebb? Négy nappal ezelőtt az irodájában megdugta a feleségét, akivel elvileg váló félben vannak. Hazudott nekem és azt várja, hogy megbocsássak?
-Nem érdekel...-a hangom halk, de jéghideg. Nem tudok nem úgy gondolni rá, mint, aki ne tett semmit. Elhitette velem, hogy én kellek neki, senki más. Erre lefekszik a feleségével.
-Nem akartam ezt tenni veled...
-Mégis sikerült.
-Hidd el, hogy nem volt más választásom..-Tesz egy lépést elém.
-Nem volt más választásod? Ezt meg hogy érted?-értetlenül nézek rá. Mi a fenéről beszél?
-Bízz bennem kérlek...-két kezét a vállamra teszi és lágyan megszorítja.
-Nem...nem bízom benned.-hátrébb lépek. Két kezét maga mellé ejti.-Daniel ne... ez köztünk nem fog menni...Feleséged van... és amúgy is találkoztam valakivel. De minek is magyarázkodom, hiszen csak a főnököm vagy.
-Nora.
Egy újabb lépést tesz felém. Ne, nem bírom a közelségét. Erősnek kell maradnom.
-Nem semmi közöm hozzád.-mind két kezem feltartva tartom magamtól távol.
-Kérlek...én..
Megrázom a fejem.
-Öt perc múlva megbeszélése van Mr. Reed.-Nem várom meg a válaszát. Kisétálok az irodából és vissza ülök a helyemre. Mélyeket lélegzem. Vége. Elveszítettem, nincs többé. De ez volt a helyes út.
Mintha évek teltek volna el, amíg dél lett. Nem beszéltem Daniellel azóta és nem is bánom. Bár még mindig nagyon fáj, de így lesz a legjobb. Most itt van Chritopher és ha tényleg olyan komolyak a szándékai, mint ahogy azt a múlt éjjel elmondta, akkor ő majd vigyáz rám. Neki legalább nincs felesége. Mi az, hogy nem volt más választása? Mit akart ezzel mondani?
-Nem tudja, hol találom azt a gyönyörű hölgyet, aki rám vár?-édes, mély hang suttog a fülembe.
-Christopher.-mosolygok. Megfordulok és megcsókolom.
-Szóval ennek a görénynek dolgozol.-gonoszkásan mosolyog vissza. Megjelenik Tessa és tátott szájjal bámul.
-Mr. Cross...megtudhatnám mégis mit keres itt?
-Hozzám jött.-Tessa teljesen megdöbben, és tátott szájjal bámul rám.- Ebédelni megyünk. Egyre vissza érek.
Azzal elindulunk a lifthez, beszállunk és még mielőtt becsukódna az ajtó látom Daniel megdöbbent arcát.
A Reed Eneterprises Holdingshoz sétálunk vissza fele kéz a kézben.
-Ha szeretnéd egy ideig itt maradhatok Seattleben.-megsimogatja az arcomat, amikor az épület elé érünk. Olyan kedves és romantikus mozdulat, hogy elpirulok.
-Az jó lenne...-beharapom az alsó ajkam, mielőtt szája az enyémre tapad.
Felsietek a huszadikra és elfoglalom a helyem az asztalomnál. Daniel lép ki az irodájából és felém jön. Ne! Kérlek ne! Ne csináld!! Feállok. Nem csak mert meg akarom állítani, hanem mert a főnököm is. Oda siet mellé és olyan közel áll hozzám, hogy szinte érzem mennyire ideges,
-Szóval. Christopher Cross az. Azt a szarházit választod helyettem?- összeszorított fogakkal köpi a szavakat. Miért gyűlölik egymást ennyire? Óvatosan bólintok.
-Igen, de ehhez igazán semmi közöd....-suttogom. Éget a pillantása és egy másodpercre elmerülök gyönyörű, kék szemeiben. Csöndben áll előttem, nem is tudom mit várok tőle mit csináljon. Akarom, hogy megcsókoljon, de mégsem. Pár órája szakítottam vele, és most Chritopherrel vagyok és a munka helyemen vagyunk. De mégis akarom. Még mindig annyira vonz magához. Beharapom az ajkamat, tekintete azonnal a számra siklik és hallom, amint reszketegen sóhajt. Istenem, Daniel! Csókolj már meg!
Perceken keresztül állunk egymás előtt és semmi sem történik. Csak izzik közöttünk a levegő, szinte pattognak a szikrák, annyira kívánjuk egymást. Hirtelen magához ránt és száját az enyémre szorítja. Felnyögök, nyelve szabad utat kap és szenvedélyes táncot jár az enyémmel. Kezemmel a hajába túrok, ő a csípőmet szorítja.
Ezt nem lenne szabad, mégis olyan jó. Eltolom magamtól, homlokát az enyémnek támasztja. mind ketten felületesen lélegzünk. Végül Daniel töri meg a csendet
-Nem akarlak elveszíteni...
