-Nora, gyerünk száll már be...-karjait széttárva próbált becsalogatni. Megráztam a fejem és szorosabbra húztam magam körül a törölközőt. A habos víz a hasáig ért, eltakart minden olyan dolgot, ami arra késztetett volna, hogy megint őrültséget csináljak.
-Még soha nem fürödtem együtt...férfival...-elvörösödtem. Hiába van egy bátyám soha sem akartam vele fürdeni. Sokáig undorítónak tartottam a fiúkat (persze jött a pubertás és ez is elmúlt), erre most itt ül egy kád habos, meleg vízben a világ legszexibb pasija és tárt karokkal várja, hogy beüljek mellé.
-Akkor hadd legyek én az első...-elmosolyodott... Istenem milyen szexi a mosolya! -Nem harapok..
-Ebben egy kissé kételkedem...-halványan elmosolyodtam és elindultam felé, majd megálltam a kád mellett. Kíváncsian nézett fel rám.- Fordulj el...-mondtam szégyenlősen, amire egy durcás arc kifejezés volt a válasz. Karjait összefonta és sértetten elfordult. Éppen elkezdtem letekerni magamról a törölközőt, amikor láttam, hogy Daniel engem néz. Ajkai szétnyíltak, arca kipirult, amikor megpillantotta a melleimet, aztán tekintete lejjebb vándorolt. Újra magam köré tekertem a törölközőt és lebiggyesztettem az ajkam.
-Mr. Reed... ön nem tartotta tiszteletben a kérésemet, ezért attól tartok büntetésből nem szállok be ön mellé.-veszélyesen csillant meg a szeme, gonosz mosolyra jelent meg az arcán. Lassan felállt és szembefordult velem. Tátott szájjal bámultam tökéletes testét, ami néhol még habos volt és csillogott a víztől. Mindent megmutatott magából. Uram isten, milyen szexi...!!
-Én ebben nem lennék olyan biztos, Miss Blade...- hátrálni akartam, de mielőtt megtehettem volna már lerántotta rólam a törölközőt. A következő pillanatban magához rántott, felkapott és leült velem a kádba. A mellkasára zuhantam vele szemben. Minden tiszta víz lett a kád körül.
-Áúú...-jajdultam fel, mert a könyökömet kegyetlenül beütöttem a kád szélébe. A másik kezemmel a fájó könyökömet dörzsöltem, hogy enyhítsem a szúró érzést.
-Nora minden rendben?-amikor felnéztem rá az arca ijedt volt.
-Csak bevertem a könyökömet...-mosolyogtam, miközben a karom zsibbadni kezdett. Felemeltem, hogy megnézzem lehorzsoltam-e, amikor Daniel egy csókot lehelt rá. Elállt a lélegzetem.
-Sajnálom...-suttogta. Elfogott a vágy, hogy megcsókoljam, de már így is annyira belegabalyodtam ebbe, hogyha megcsókolom nem tudom hogy fogok kiszállni. Kezeimet a mellkasára tettem, éreztem hevesen dobogó szívét. Rám nézett gyönyörű kék szemeivel és az izmaim összerándultak.
-Tudod... van egy olyan "fel tudnálak falni" nézésed..-figyeltem, ahogy az egyik kezem a mell szőrzetével babrált. Elfogott a vágy. Meg akartam csókolni a száját, a nyakát, a vállát, az egész testét...Istenem annyira akarom, hogy bennem legyen.
-Valóban? És mi a helyzet a te "dugj meg" nézéseddel, hm?-két ujja közé fogta az állam és kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.- Ne harapdáld az ajkad...-lehelte, majd óvatosan hajolt felém. Felületesen lélegzett, pillái alól a reakciómat figyelte. Túl lassan közeledett, nem bírtam tovább. Rávetettem magam a szájára. Először óvatosan kóstolgattuk egymást, de amint szabad utat nyert a számba a csók egyre szenvedélyesebb lett. Szinte felfaltuk egymást. Kezei felfedezték testem minden egyes pocikáját, végül fenekemen állapodtak meg. Én átfogtam a nyakát és még jobban összesimultunk.
A konyhában voltunk. Daniel a müzlimet készítette, mert én képtelen voltam járni. Az elmúlt egy óra azzal telt el, hogy Daniel engem kényeztetett. Megborzongtam, és elvörösödtem. Lepergettem magam előtt az egész szituációt. Ahogy a feje a két combom között van és a nyelvével kényeztet. Ó istenem!
-Talán valamit rosszul csináltam, Miss Blade?-összerezzentem a hangjától, ami olyan kellemes volt, egyszerre megnyugtató és izgató. Értetlenül néztem rá.-Megint az a "dugj meg nézés"...-magyarázta.
-Biztosíthatom Mr. Reed, hogy mindent nagyszerűen csinált...-Féloldalas mosoly jelent meg az arcán, oda sétált hozzám, letette a tálat, majd mögém állt. A bal vállamra tűrte a haj zuhatagomat, majd apró csókokkal halmozta el a nyakamat. Kirázott a hideg. Annyira jó érzés. Felnyögtem, amikor megharapta a fülcimpámat. Nagy zaj támadt a folyosón, mire Daniel a homlokát ráncolta.
-Kérlek menj a szobádba és zárd be az ajtót!-hangja távolról csengett, jéghideggé vált.
-Daniel...
-Menj!-parancsolt rám. Összerezzentem, mintha a menny dörgött volna. Zavarodottan siettem be a szobámba és bezártam. Fülemet az ajtóra tapasztottam. Mi a fene folyik itt??
-Daniel drágám!-egy női hangot hallottam. Vajon ki lehet?
-Katherina, édesem..-Daniel hangja lágy lett. Katherina? Mit keres itt? Te hülye , a férjéhez jött... Hogy lehettem ennyire ostoba.-Hiányoztál..-Hogy mi?
-Te is nekem drágám. Gondoltam megleplek, mi lenne ha lemennénk reggelizni a bárba?-csilingelő hangja volt a nőnek.
-Amit csak akarsz, Kate...-Ajtó csukódását hallottam. Mi a franc?! Kinyitottam az ajtót, óvatosan kitotyogtam, de senki sem volt ott. Vissza siettem a szobámba. Most mit csináljak? Nem maradhatok! Elkezdtem összepakolni, és mikor végeztem Evan jelent meg az ajtóban.
-Miss Blade, Mr. Reed üzeni, hogy várja meg hamarosan vissza jön...-hitetlenkedve néztem Evanre. Ezt nem gondolhatja komolyan!
-Nem maradok.-mondtam majd megkerülve őt kisiettem a hallba. Épp a liftet vártam, amikor mellém ért.
-Miss Blade, kérem..-egy csilingeléssel kinyílt a lift ajtaja én beszálltam és megnyomtam a földszint gombot.
-Köszönök mindent Mr. Turner. Ó és üzenem a főnökének, hogy elmehet a francba.-végszóra becsukódott az ajtó és elindultam lefelé.
A repülőtéren álltam sorba, hogy jegyet vegyek Seattlebe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól és szörnyen sikerülhet ez a látogatás. Mit is gondoltam? Felesége van, nem értem miért lepődtem meg, amikor megjelent. Ahhoz képest, hogy válnak eléggé együtt vannak. Bunkó, kiállhatatlan Mr. Reed!
-Nora!-a nevemet kiáltották, amikor hátranéztem megláttam Danielt. Uram isten! Beljebb húzódtam, hogy a mögöttem lévő, kissé termetes úr eltakarjon. De már késő volt, Mr. Kiállhatatlan észre vett. Előre tolakodott és kirángatott a sorból. Mikor a kijárat felé húzott, én kirántottam magam a szorításából.
-Mégis mi a fenét művel?-dühödten meredtem rá.
-Üzentem, hogy várjon meg a lakosztályban.-fagyos volt a tekintete, tartása merev, kezeit ökölbe szorította.
-Komolyan azt gondolta, hogy megvárom a történtek után?
-Semmi sem történt!-mennydörögte.
-Köztünk vagy a felesége és ön között?-sziszegtem. Úgy éreztem magam, mint egy ribanc. Egy nős férfival feküdtem le és nem is egyszer.
-Hogy gondolhatsz ilyeneket Nora? Semmi sem történt köztem és Kate között...-hangja ellágyult.-Csak levittem a bárba enni. Ennyi volt az egész.
-Hibát követtem el, amikor idejöttem és amikor lefeküdtem magával...-könnyes lett a szemem, gyorsan megfordultam és vissza álltam a sorba. Remek! Újra várhatom a soromat! Mérges voltam, Danielre is és magamra is. Hogy lehettem ennyire hülye.
-Nora, kérlek ne csináld ezt...-kezét a vállamra csúsztatta, majd óvatosan megszorította.
-Te ne csináld...-tettem egy lépést előre, mire megpörgetett és a száját az enyémre tapasztotta. Ellenkeztem, számat összeszorítottam, nem akartam, hogy ő nyerjen. Kezével a hajamba túrt, a másikkal végigsimított a hátamon. Elgyengülve felnyögtem. A csók lassú volt, minden benne volt. A harag, a bánat, a fájdalom.
-Könyörgöm gyere vissza velem...-suttogta két csók között.-Nora, kérlek...-szorosan ölelt magához, a csókja kétségbeesett volt.
-Daniel...-eltoltam magamtól. Annyira jól esett a közelsége, de nem tehetem.-Ne nehezítsd meg, kérlek...-Két ember volt előttem, és máris én jöttem. Megvettem a jegyemet és elindultam a folyosó felé. Még egyszer vissza néztem és láttam Daniel meggyötört arcát. Könnybe lábadt szemmel sétáltam a géphez. Helyesen cselekedtem! De akkor miért érzem magam ilyen vacakul?
-Nora, drágám. Napok óta nem hallottunk felőled. Minden rendben?-anyám aggódó hangja csengett a vonal túlsó oldalán. Van egy olyan érzésem, hogy ha azt mondom nem, fél perc alatt itt terem.
-Nem anya, minden rendben.-három nap telt el azóta, hogy ott hagytam Danielt a reptéren. Ezalatt a három nap alatt három emailt kaptam. Nem olvastam el őket, sőt töröltem. Féltem, hogyha elolvasom, akkor vissza akarok menni.
-Apropó kicsim. Még a nyár elején beadtam a jelentkezésedet egy céghez, mint titkárnő. Remélem nem baj.
-Anya, mondtam, hogy magamtól is találok munkát.-megfájdult a fejem.-Nem fogok elmenni az állás interjúra...
-Nem is kell. Mert felvettek! Tiéd az állás!-döbbenten meredtem magam elé. Hogy a francba lehet ez?-Tudod, apáddal bevetettük az ismeretségeinket és...
-Ne folytasd... tudom. De én...
-Ígérd meg, hogy legalább addig dolgozol ott, amíg nem találsz egy rendes állást.
-Mi számít rendes állásnak?-anyámnak mindig is volt elképzelése arról, hogy milyen munkám lesz. Sajnos a Francia Descartes Egyetem Történelem szakja nem szerepelt a "a mit kell csinálnunk, hogy rendes melónk legyen" listán.
-Tudom, hogy unod már. De az anyád vagyok és a legjobbat akarom neked.
-Tudom, anyu, de...azt szeretném, ha megértenéd én mást akarok mint te! Kérlek, ezt már Cammel is lejátszottad, tényleg szükséges még egyszer?
-Te ugye nem modellnek akarsz menni? Mert akkor agyvérzést kapok!-Cam két éve kapott munkát egy modell ügynökségnél. Nem megy rosszul a sora. New Yorkban és Chicagoban rengetek plakát van kirakva róla, itt Seattleben csak néhány. Ha jól hallottam, akkor a nők bomlanak utána. Szegény Emma...el kell viselnie a sok nyál csorgatós, felületes kislányt, akiknek a bátyám tetszik. Cameron dögös volt a maga stílusával. Rövid, mindig kócos barna hajával (kis korában sem fésülködött soha, mert szerinte felesleges), barna szemével és édes kisfiús mosolyával hódított. Meg tudom érteni Emmát és a többi lányt is, Cameron Blade, határozottan jó pasi lett. Az én bátyám.
-Ne viccelj anya. Cam és köztem az a különbség, hogy ő eladható.-nevettem.-Semmi esélyem, hidd el.-anyám kifújta a levegőt és nyugodtan folytatta.
-Legalább neked legyen eszed. Ígérd meg, hogy amíg nem találsz olyan munkát, amire vágysz, addig megpróbálod ezt.
Nagyot sóhajtottam.
-Rendben, ígérem.
-Remek, akkor hétfőn érted megyek kocsival és elviszlek.
-Nem felejtetted el megmondani a cég nevét?
-Szeretlek kicsim. Szia!
-Anya! Anya!-a süket telefonhoz beszéltem. Ezt nem hiszem el!
Az asztalnál vacsoráztunk Emmával és
Cammel. Lassan kezdek hozzászokni, hogy együtt vannak. Aznap délután,
amikor hazaértem leültünk és megbeszéltük. Elmeséltek mindent, na jó
mindent nem szerencsére, de a lényeget. Annyira édesek, és annyira
örülök nekik. Elmeséltem nekik mi volt Párizsban, persze kihagytam Katherinát. Cam helyeslően bólogatott, szerinte nem kéne pasiznom. Persze megértem a bátyám, és félt, de ennyire? 21 éves leszek... nehogy már ő mondja meg!
Vacsi után kettesben hagytam őket a nappaliban és betotyogtam a szobámba. Leültem a gép elé és bekapcsoltam. Nincs új emailem. Kicsit csalódott lettem, reméltem, hogy ír, de ezek szerint bele unt.
-Nora, csomagod jött...-jött be hozzám Emma. Kérdőn néztem rá, de ő csak megvonta a vállát. Kimentem az ajtóhoz.
-Miss Nora Blade?-kérdezi egy alacsony, szemüveges, kissé molett hölgy.
-Igen, én vagyok.-bólintok.
-Akkor kérem itt írja alá.-átadta nekem a kis kartonját, aláírtam és visszaadtam. A hölgy megköszönte, majd odanyújtott egy kis dobozkát. A kanapéra ülve nézegettem.
-Mi lesz? Kinyitod?-Cam be volt zsongva, és bevallom én is izgatott voltam. A kartondobozban egy kisebb kis fekete doboz volt, ezüst masnival átkötve. Elegáns. Óvatosan kioldottam a masni, és felnyitottam a doboz. Egy szív alakú arany medál volt benne. Az elején egy masni díszítette, a közepén egy fehér gyönggyel, a hátuljában karcolatok. Annyira gyönyörű. Amikor kiemeltem a kis tartójából, alatta egy cetli volt.
" Nyiss ki! "
Kinyitottam a medált és egy kép volt benne Párizsról. A medál belsejének másik felére egy felirat volt gravírozva:
" Souviendront de Moi "
-Ez mit jelent?-kérdezte Emma. Elmosolyodtam, ebből tudtam ki küldte.
-Azt jelenti: " Emlékezz rám " -kipirult az arcom és szívem hevesen dobogott. Daniel... Vigyorogtam, mint egy idióta. Amikor Emmára néztem ő már tudta ki küldte. Tettetett bosszúsággal megrázta a fejét, de a szeme mosolygott.
A gép előtt ültem, nem tudtam eldönteni, hogy írjak-e neki vagy sem. Végül háton fekve az ágyon kötöttem ki. Fogtam a telefonom kikerestem azt a számot, amin hívott. És az üzenetek menü pontban egy újba kezdtem bepötyögni a szavakat.
" Címzett: Daniel
Ha akarnálak se tudnálak elfelejteni, soha. N. "
Mély lélegzetet vettem és elküldtem.
Néhány perc múlva jött a válasz.
Te jó ég...
" Feladó: Daniel
Teljesen elvarázsoltál. Csak rád gondolok. D. "
Nem tudtam válaszolni. Mit mondjak erre? Te is engem? Látni akarlak? Nem tehetem. Én hagytam ott, és jó okom volt rá. Nem csinálhatok megint ostobát magamból.
"Címzett: Daniel
Aludjon jól, Mr. Reed! N. "
Igen ez megteszi. Nem durva, de kellő lerázás. Egyáltalán le akarom én rázni? Dehogy.
"Feladó: Daniel
Aludj jól, szépségem! D. "
Istenem, de édes. Kuncogva hevertem az ágyon. Ha valaki benézne, biztosan hülyének nézne. Egy huszonéves lány, aki úgy kuncog, mint egy tizenéves. A telefont az éjjeli szekrényre tettem, bebújtam a takaró alá és elaludtam.
Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy holnaptól dolgozok. Szuper. Egy olyan cégnél, aminek nem tudom a nevét, és azt sem, hogy hol van. Egyáltalán híres cég?
Kimentem reggelizni, a házban csend volt. Emma vagy alszik még vagy már nincs itthon. Amikor bekopogtam hozzá, moccanást sem hallottam. Vállat vontam és vissza mentem a konyhába. Egy mély, kis tányérba Cheeriost és tejet öntöttem. Leültem a kanapéra reggelizni közben tévéztem. Valami gyerek mese ment. Az egész napom a punnyadásból állt. Megnéztem egy pár filmet, vettem egy forró fürdőt, egy kicsit kitakarítottam, de az időm nagy részét a nappaliban töltöttem a tv előtt. Ma is jött egy futár, ismét egy csomagot kaptam. De ez most egy nagyobb doboz volt. Kinyitottam és egy levél várt.
" Holnapra! 8-ra legyél kész! Anya"
Kíváncsian vettem ki a kék színű ruhát. Egy kosztüm volt. A ruha nyaka ellipszis alakban ível válltól vállig, a háta enyhén kivágott, éppen annyira, hogy egyszerre legyen elegáns, szolid és mégis kihívó. A csípőnél fodrozódott a szoknya felső része, kiemelve az ember alakját. A szoknya része ráfeszül a fenékre és comb középig ér. Nem rossz. A ruha alatt egy pár cipő virított. Egy pár fekete magassarkú, aminek a sarka legalább 10 centi. Ebben menni is lehet? Hát gondolom anya tudja, hogy kell öltözni egy ilyen helyen... Rá kell bíznom magam. Sóhajtottam és a ruhát fogasra téve felakasztottam az ajtómra, a cipőt pedig az ágy elé raktam.
Másnap reggel nyolckor már a nappaliban vártam anyámat teljes jelmezben. Felvettem a kék ruhát, egy vékony övvel kicsit kiegészítettem és felvettem hozzá a szív nyakláncot, amit Daniel küldött. Amikor csengettek beleugrottam a cipőmbe, felkaptam a táskámat és elindultam kifele. Anya a fekete Opel Insigniában ülve várt rám A szüleim sofőrje Kellan bájosan mosolygott rám. Visszamosolyogtam, majd beszálltam anyám mellé hátra.
-Jó reggelt, drágám!-mondta, majd csókot lehelt az arcomra és megölelt. Rámosolyogtam. Tetőtől talpig felmért, majd elismerően bólogatva hümmögött.-Tetszik, hogy tettél hozzá egy övet.
-Elárulod, hogy melyik cégnél fogok ideiglenesen dolgozni?-kérdeztem. Már nagyon idegesített, hogy fogalmam sincs kinek fogok dolgozni, arról meg végképp, hogy hol.
-Mindjárt ott vagyunk!-mosolygott és igaza volt. Nem sokára leparkoltunk egy hatalmas, szinte felhőkarcoló mellett.
-Ejha...-szálltam ki, de amikor megpillantottam a feliratot megdermedtem. Reed Enetrprises holdings, Inc.
-Minden rendben Nora? Hirtelen elsápadtál...-értetlenül nézett rám, majd az épületre.
-Nem...vagyis igen...-hebegtem. Most mondjam el neki, hogy a ennek a cégnek a vezérigazgatójával szexeltem öt napja Párizsban? Még csak az kéne. Remélem, hogy tőle jó távol fogok dolgozni. Kérlek Univerzum, könyörgök!
Bementünk a forgóajtón és anyámmal a recepcióhoz sétáltunk. Közöltem milyen szándékkal jöttem, majd aláírtam egy papírt és a pult mögött álló hölgy átadott egy belépő kártyát. Arca hófehér és gyönyörű, hosszú, szőke haja kontyba rendezve. Egy szolid fekete ruha volt rajta, ami gyönyörűen kiemeltem formás melleit, és vékony felsőtestét. Megköszöntem, anyám bátorítóan rám mosolygott, megölelt, majd elindultam a lift felé. Beszálltam az érkező liftbe és megnyomtam a 20-as gombot. Mielőtt becsukódott volna a lift ajtaja, mintha Danielt láttam volna a bejáratnál. Tekintete meglepett, testtartása merev volt. De nem voltam benne biztos. Az is lehet, hogy képzelődök. Amikor felértem a huszadikra, egy rövid, fekete hajú hölgy fogadott. Végig bájosan mosolygott, miközben körbevezetett az emeletem.
-Megkérdezhetem mi történt a hölggyel, hogy ilyen hirtelen munkaerőt kerestek?
-Evelyn, hogy is mondjam...-a főnököm irodája előtti kis íróasztalhoz kísért. Hát ez az íróasztal inkább volt egy egész dolgozó szoba, mint egy titkárnői asztal, de nem hoztam szóba.- Teljesen odáig volt a főnökért és egy kissé túl ment a célon... Ezt inkább nem részletezném.-mosolygott.
-Ennyire jóképű lenne az úr?
-Hamarosan megérkezik, akkor majd meglátja.-kacsintott.- Mindenesetre Miss Blade..
-Nora, kérlek.
-Nora, ez lesz az asztalod.
-Köszönöm..öö..
-Tessa- mosolygott, majd tovább sietett.
Leültem és lepakoltam. Csengetett egyet a lift és Tessa máris ott termett.
-Jó reggelt, Miss Gray. Sikerült találni valakit Evelyn helyére?-a férfi nekem háttal állt. Fekete zakót, alatta fehér inggel, fekete nadrágot és lakkcipőt viselt. Kisugárzása parancsoló. A hangja olyan ismerős.
-Igen, uram. Miss Blade, már a helyén is van.-mosolygott. A férfi testtartása megmerevedett és lassan fordult meg. Amikor megláttam, azt hittem elájulok.
Daniel..
.Daniel lesz a főnököm? Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem ismernénk egymást.
-Nora Blade- nyújtottam a kezemet és bájosan mosolyogtam. Amikor hozzám ért, és lágyan megszorította, a szeme izzott, ajka félmosolyra húzódott.
Te jó ég! Akkor is így nézett rám! Erősen koncentráltam, hogy ne essek össze.
-Miss Blade. Daniel Reed, nagyon örülök.- Tessára pillantottam, aki tátott szájjal bámulta a főnökét. Kissé kezdett kínossá válni a helyzet, ezért gyorsan kihúztam a kezemet Mr. Szexistenéből.
Te jó ég, hogy fogom ezt túl élni? Az ajkamba haraptam, mire Daniel szeme megvillant.- Ha még egyszer az ajkát harapdálja, esküszöm, hogy az íróasztalán fogom megdugni...-hajolt közelebb és suttogott a fülembe. Lehelete az arcomat csiklandozta, hangja kissé rekedtes. Hirtelen húzódott el és sétált be az irodájába. Enyhén elnyílt ajkakkal és kerek szemekkel bámultam magam elé.
Ezt nem hiszem el!
A délelőtt gyorsan eltelt. Hívásokat kapcsoltam és emlékeztettem Danielt az Evelyn naptárjába beírt megbeszélésekről. Minden egyes kis szakmai beszélgetés végén mormogott valami szexit, amitől teljesen beindultam.
Nem tudom, hogy fogom bírni... Aztán végül elérkezett az ebéd szünet. Tessa sietett felém, amikor odaért felmutattam egy ujjamat, hogy várjon. Egy piros gomb villogott a vezetékes telefonon. Daniel az... Mély levegőt vettem és megnyomtam.
-Miss Blade...-hangzott émelyítően szexis hangja.- Befáradna egy pillanatra? Szeretném megbeszélni önnel a munkakörét.-Tessa elismerően vigyorgott.
-Azonnal, Mr. Reed.- és ezzel megszakadt a vonal.
-Hajrá kislány...-kacsintott Tessa. Erőltetetten rá mosolyogtam aztán Daniel irodájához siettem. Egy hosszú szürke fal és egy fekete ajtó választott el minket. Bekopogtam, ő mormogott egy "Jöjjön csak"-ot és én halkan betopogtam a kis ruhámban és a túlságosan is magassarkú cipőmben. Becsuktam magam mögött az ajtót. Az iroda hatalmas volt. A falak pirosak, ami fantasztikusan mutatott a fekete bútorokkal. Az ajtóval szemben volt egy asztal, ami mögött Daniel ült. A szoba bal sarkában volt egy fekete kanapé előtte egy kis kávéasztal. Az ajtó melletti falnál egy újabb fekete ajtó résnyire nyitva. Talán fürdőszoba.
-Kérem, rendesen zárja be.-a kezével mutatta, hogy fordítsam el a kulcsot a zárban.-Miss Blade...Meglep, hogy ön lett az új asszisztensem.
-Elnézést kérek, Mr. Reed. Ma reggelig én sem tudtam, hol és kinek fogok dolgozni. Az anyám intézte, amolyan ideiglenes munkának...-a földet néztem, közben megrántottam a vállamat. Hallottam, hogy feláll. Felnéztem rá. Annyira szexi volt, ahogy az asztalnak támaszkodva figyelt engem. Tekintete föl-le járkált a testemen és szinte éreztem, ahogy simogat vele. Minden porcikám bele bizsergett. Az ágyékom összerándult ettől a nézéstől és éreztem ahogy benedvesedek.
Istenem, ne...
-Nem is értettem, hogy egy francia egyetemet végzett történész, mit keres itt...-mutatott körbe. A szeme lángolt, ahogy az én testem is. Annyira vágytam az érintésére, hogy nehezen kaptam levegőt.
- Az ajkadat harapdálod...-megmozdult és néhány lépéssel már ott is volt előttem. A falhoz szorított, két keze közé fogta az arcomat és az ajkát végig húzta az államon.-Megmondtam, hogy mi lesz, ha még egyszer harapdálni mered...-ajkai végig haladtak az egyik fülemtől az államon át a másikig. Kezemmel a zakója alá nyúlva az inget markoltam. Szaggatottan vettük a levegőt, kezei lassan lecsusszantak a fenekemre, megmarkolta, majd az ölébe emelt. Abban a pillanatban egyszerre támadtuk le a másik száját. Ebben a csókban benne volt az elmúlt néhány nap várakozása, a mai találkozás feszültsége. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét, így a szoknyám felcsúszott kivillantva a fenekemet. Éreztem a kemény férfiasságát, ami a nemi szervemnek feszült. Daniel felmordult, amikor megérezte, hogy tanga van rajtam. Az asztalához sétált, egyik kezével lesöpörte az iratokat és leültetett. Eközben egyszer sem szakadt el a számtól. Kezeivel óvatosan lehúzta a tangámat és a székére dobta. Felnyögtem, amikor az ujja megtalálta a résemet. Élesen szívta be a levegőt és perzselő tekintete engem figyelt.-Ilyen hamar... ilyen nedves lettél...-felmordult- Nora...-mind ketten nyögtünk, amikor az ujja belém hatolt. Az első orgazmus hamar elért és néma sikollyal mentem el. Csomagolás szakadását hallottam, aztán, ahogy lehúzza a cipzárt. Lassan felhelyezte az óvszert és már bennem is volt. Szétfeszített és teljesen kitöltött. Lassan kezdett el mozogni bennem, közben csókolta a testemet. A hajába túrtam és kissé meghúztam, hogy felemelje a fejét és a számmal elérjem az övét. Nyelvünk gyors, szenvedélyes táncot járt. A tempó egyre gyorsabb lett. Minden lökés egyre közelebb vitt a szakadékhoz.
-Daniel...-nyögtem. Spirálban megfeszültek az izmai, ahogy újra elmentem. Daniel vállába haraptam, hogy ne adjak ki hangot, mire ő felnyögött és ő is elélvezett. Pihegve öleltük egymást.
-Azt hittem, soha többé nem látlak...-suttogta a nyakamba.
-Reménykedtél, mi?-kérdeztem tréfálkozva. Az utóbbi öt napban először van jó kedvem.
-Ott vártam a reptéren, hátha meggondolod magad és mégsem szállsz fel. De amikor a járat elment és te sehol sem voltál...-komoly volt a hangja.- Én mindig megkapom, amit akarok. Kerüljön bármibe. De, amikor te ott hagytál, összezúztad az egész világomat.-szóra nyitottam a számat, de aztán becsuktam.-Engem nem érdekeltek a nők, úgy hogy az hosszú távú legyen, sem az érzéseik. Csak a szex. De aztán megjelentél te és mindent felborítottál! Mit tettél velem?-mosolygott.
-És mi van Katehrinával?-tudtam, hogy elrontom a pillanatot, de komolyan foglalkoztatott a dolog. Láttam az arcán, hogy nem tetszik neki a téma. Kihúzódott belőlem, levette az óvszert, összecsomózta és az íróasztal melletti kukába dobta. Felhúzta a bokszerét és a nadrágja cipzárját. Ezzel a pillanat és az egész ebéd szünet befellegzett.
Miért van ilyen nagy szám? Lecsusszantam az asztalról, felkaptam a székről a bugyimat, felhúztam, majd megigazítottam a szoknyámat. Leguggoltam, hogy felszedjem a papírokat, amikor megfogta a karomat és felállított. Kíváncsian fürkésztem az arcát, de nem láttam semmit. Aztán megváltozott az arckifejezése.
-Nagyon tetszik ez a ruha...-simított végig az oldalamon.-De főleg ez...-megérintette a szív medált, amit ő küldött.-Örülök, hogy hordod..- a tekintete ellágyult, és én is megnyugodtam.
-Köszönöm, Mr. Reed... nagyon figyelmes ajándék volt öntől, nagyon tetszik..-pirultam el, és lehajtottam a fejemet. Két ujja közé fogta az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Elmosolyodott, majd lágyan megcsókolt.
-Szeretném, ha ma velem vacsoráznál...-kurtán bólintottam, mert a szája máris az enyémen volt. Lágyan csókolt, minden pillanatot élvezve, én pedig hagytam. Elvesztem a csókjában és benne.