-És most mihez fogsz kezdeni?
Emma mellettem ül a kanapén és a csokis-kekszes jégkrémét eszi. Két hét telt el, azóta, hogy lefeküdtem Christopherrel, aztán szakítottam Daniellel, majd újra összejöttünk. Megrántom a vállamat és a dobozából kanalazom a citromos fagyimat.
-Ha jól értelmeztem, akkor te mind a kettőnek azt mondtad, hogy csak ő van.- Bólintok.- Mind kettővel együtt vagy...-Ismét bólintok.- És mégis mikor akarsz dönteni? Nem mehet ez örökké.
-Tudom.
Emma a karjával hadonászva, próbálja a tudtomra adni, hogy nem helyes amit teszek. Lehet, hogy önző dolog tőlem, hogy mind kettejükkel együtt vagyok. Hol New Yorkban Christopherrel, hol pedig itthon Daniellel. Minden egyes nap ezen gondolkozom. Annyi mindent érzek egyszerre, és lassan nem tudom eldönteni, hogy ki iránt mit.
-Figyelj. Én nem ítélkezek feletted, de valamit nagyon gyorsan ki kell találnod, mert ha rájönnek, hogy mi a helyzet, az nem lesz kellemes...
Úgy tűnik Emma feladta a meggyőzésemet. Levágódik mellém a kanapéra és egy nagyot sóhajt.
Megcsörren a telefonom, gyorsan oda szaladok, a kezembe kapom.
-Haló?
-Venir ce soir?
Daniel. Átjössz ma este? Azzal az iszonyat szexi hangsúllyal kérdezi, amibe a bensőm is beleremeg. Most mit kéne mondanom? Nem ingázhatok két férfi között, Emmának igaza van.
-Oui, bien sûr! -Még azelőtt egyezek bele, hogy átgondolom. A vágyaim vezetnek a józan ész helyett. Hiába ellenkeznék, Daniel akkor is vonz magához. Ez egy megmagyarázhatatlan kapocs, egy érzés, ami állandóan kísértésbe visz és az őrületbe kerget.
-Ki volt az? - Emma hangja hoz vissza a jelenbe, miközben, mint egy eszelős vigyorgok. Két hete megbocsátottam Danielnek és úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt. Csak az a baj, hogy miközben neki azt mondom, hogy csak vele vagyok és szakítottam Chris-szel, közben Christophert is biztosítottam, hogy semmi sincs köztem és Daniel között. Hazug vagyok. Az életem egy hatalmas hazugság, ami folyamatosan növekszik, minden egyes randival, éjszakával.
-Daniel. Azt szeretné, ha átmennék hozzá ma este... És én ostoba módon azonnal belementem.-az arcomat a kezeim közé temetem. Lehetetlen eset vagyok.-Mi a fenét kéne csinálnom? Nem csak, hogy nekik hazudok folyamatosan, de még magamat is becsapom, ha azt hiszem mind kettővel lehetek egyszerre. Ha megtudják... hát nekem végem.
Emma csak helyeslően hümmög, amivel csak még jobban felidegesít.
-Nekem van egy jó ötletem, de ehhez kell egy kis idő és oda figyelés.
Barátnőmre sandítok, aki elmélyed a fagylaltom felfalásában.
Daniel lakásának ajtaja előtt állok, mint egy idióta. Már a mólt héten adott egy kulcsot, hogy akkor tudjak jönni, amikor csak akarok, most mégis kopogok. Sietős lépteket hallok, és kivágódik az ajtó. Daniel mosolyog, szája sarkában megjelennek a gödröcskéi, amitől elolvadok.
-Örülök, hogy nem gondoltad meg magad. Gyere!
Betessékel a tetőtéri lakásába. Az egészet elárasztja a fény, miközben a város látványát felülről élvezem. Daniel elveszi a kabátomat és a táskámat, leteszi a kanapéra, majd magához húz. Óvatosan csókol meg, mint aki attól fél, hogy felpofozzák. A kezemet felcsúsztatom a tarkójára, közelebb húzom magamhoz, hogy elmélyítsem a csókot. Elhúzódik, csillogó szemekkel vizsgálja az arcomat, aztán elvigyorodik. Ó az a vigyor! És az a száj!
-Mi az? Mit mosolyogsz? -lassan kezd el hátrálni, majd egy pár méterrel hátrébb megáll és végig néz rajtam. Elpirulok, olyan sokáig vizsgál azokkal a gyünyrű kék szemekkel. Egy lenge fekete szoknyát és egy sötétkék ujjatlan inget visele, hozzá egy térdig érő fekete csizmával.
-Hm.
-Hm? Csak ennyi? Komolyan?-csípőre teszem a kezem és próbálok sértetten nézni.- Talán nem öltöztem ki nagyon, de azért nem is az otthoni mackó nadrágomban jöttem el.
Daniel felnevet, pár lépéssel előttem terem, felkap és megpörget. Miközben én felsikoltok, ő felnevet.
-Ugyan már. Gyönyörú vagy, mint mindig.
Megcsókol, én átkarolom a nyakát és úgy viszonzom. Belesóhajtok a szájába, mire ő felmordul és még szorosabban húz magához. Nem tudom meddig öleljük egymást így, de ezt a kellemes és ugyanakkor romantikus pillanatot a telefonom csörgése szakítja meg. Gyorsan a telefonomhoz sietek, a kijelzője Chris nevét mutatja. Pánikba esek és a kiutat keresem. Gondolkozz Nora... hazudnod kell. Megint.
-Ne haragudj, az édesanyám. Biztos valamji gond van, nem baj ha felveszem?
Reménykedek, hogy Daniel nem látja rajtam, hogy hazudok. Kérlek istenem, add, hogy ne lássa rajtam!
-Persze, csak nyugodtan.
Halvány mosollyal mondja. Látom, hogy a szeme nem mosolyog. Vajon tudja? Vagy csak pánikolok?
Hálásan elmosolyodok és a fürdőbe sietek.
-Chris?
Halkabban beszélek, nehogy Daniel meghallja, hogy mirúl van szó.
-Nora, baby. Mizu? Merre vagy?
-O-otthon vagyok, mi-miért?
Remeg a hangom. Miért keres Christopher? Tudtommal New Yorkban van.
-Ó ez érdekes. Ugyanis nem rég jöttem el tőletek és te éppenséggel nem voltál otthon. A drága lakótársad a, hogy is hívják?! Emily vagy mit tudom én, azt mondta a bátyádnál vagy. Megtudhatnám, hogy miért hazudtál?
Felsóhajtok a megkönnyebbüléstől. Emma kimentett, de most akkor is hazudnom kell...
-Emma. És igen itt vagyok. Azért, mert tudom, hogy nem szereted ha nem otthon vagyok, de olyan régen láttam a bátyámat és akartunk csapni egy tesós estét.
Oké ez nem rossz. Tudja, hogy jóban vagyok Cameronnal.
-Mondd a címet, elmegyek érted.
Hogy miii?
-Mi? Mégis miért? Mondtam, hogy tesós estét tartunk! Nem jöhetsz ide!
-Azért, mert azt akarom, hogy velem legyél, nem vele. A címet!
-Nem! Kérlek, egy estére hadd legyek a bátyámmal. Egy estére...
A vonal túl oldalán csend van, csak az erőteljes levegő vételét hallom. Tudom, hogy most próbálja meg lenyugtatni magát.
-Rendben. Egy este. De azonnal felhívsz ha haza értél.
-Persze, felhívlak. Jó éjszakát!
-Jó éjszakát!
Lerakom a telefont. Ó, te jó ég! Megúsztam. Kicsit még várok a mosdóban és megpróbálok lenyugodni. A pultra támaszkodok és mélyeket lélegzek. A pánik most lett urrá rajtam. Szorosan összezárom a szemeimet. Daniel kint van, most majdnem lebuktam, mindkettejüknél.Chris, mégis mi a fenét keresett nálunk?
-Azt azért elmondanád, hogy miért hazudtál anyukádnak, hogy hol vagy? És miért ne engedné, hogy vele légy?
Ó, nem, nem nem nem!! Túl hangos voltam. Na most legyél okos Nora.
