5. Fejezet

  -Szóval? Mit akart Mr. Tökéletes?-Tessa az asztalomon könyökölt, egyik szemöldökét felvonta, közben vigyorgott. 

-Megbeszéltük a munkakörömet...-tekintetemmel a kezemet figyeltem. Még a végén elárulom magam. Éreztem, hogy az arcom színe vörösre vált. Ha belegondolok, hogy tíz perce még az asztalán szeretkeztünk... Te jó ég! 

-És?- Tessa szeme csillogott, olyan, mintha átlátna rajtam.

-Mit és?-vontam meg a vállam.

-Milyen volt?-ujjaival dobolt az asztalon.

-Reed vagy a megbeszélés?-hajoltam közelebb és mosolyognom kellett.

-Mind kettő!-az ajkába harapott.-Még soha nem tartott magán megbeszélést a női alkalmazottaival.-suttogni kezdett.

-Evelynt miért rúgta ki? Mit csinált?

-Egyszer beosont az irodájába, de ez még semmi.-mutatóujját billegette.-A lány a lakásába is betört csak, hogy lássa. Totál zakkant!

Elkerekedett a szemem. Mi a franc?

-Folle...- leheltem.

-Mr. Reed kirúgta, de nem jelentette fel. Egyenlőre. Gondolom, ha Eve újra megteszi és rajta kapja, akkor előbb-utóbb a börtönben fog kikötni. Evelyn már akkor megmondta, hogy beleszeretett, amikor először találkoztak. Szerinte ők egymásnak vannak teremtve.

-Csak ezt Mr. Reed nem viszonozta...

Bólintott.

-Ezért, mindent megtett, hogy felfigyeljen rá...-Tessa lebiggyesztette az ajkát és sajnálkozva bólogatott.- Szegény lány...meg tudom érteni...Mr. Reed olyan...-felnéztem és elhalt a hangom. Ott állt az ajtóban, lezseren az ajtófélfának támaszkodott. Elmosolyodott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Újra egy ajtó és egy szürke voltak közöttünk.

-Igen...-sóhajtott Tessa. A hangja visszarázott a jelenbe.

  A nap további része gyorsan haladt. Daniel tárgyaló partnerei hívásait fogadtam és a naptáramba jegyeztem az esedékes megbeszélések időpontját. A beszélgetések után jeleztem őket Danielnek. Újabb szexi mormogás a beszélgetések végén. Alig bírtam megállni, hogy ne nevessek.

Este hatkor éppen készülődtem, amikor kaptam egy emailt.

Feladó: Daniel Reed

Tárgy: Ma este

Dátum: 2014. július 28 18.02

Címzett: Nora Balde

Miss Blade!

Alig várom, hogy önnel vacsorázzak.
Nyolcra a lakásánál vagyok.

Daniel Reed

Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.

Feladó: Nora Blade

Tárgy: Ma este

Dátum: 2014. július 28. 18.04

Címzett: Daniel Reed

Mr. Reed!

Kíváncsi lennék, hogy időben megérkezik-e, mivel még van egy késő konferencia hívása.

Toporzékolva várom, hogy a házamhoz érjen. Kérem ne várasson meg nagyon.

Nora Blade

Daniel Reed Elnök-vezérigazgató asszisztense, Reed Enetrprises Holdings, Inc.

Feladó: Daniel Reed

Tárgy: Idegeskedik?

Dátum: 2014. július 28. 18.07

Címzett: Nora Blade

Ez inkább egy hisztis kisgyerekre jellemző.

Ígérem, hogy pontosan nyolckor már az autómban fog ülni.

Daniel Reed 

Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises Holdings, Inc.

Feladó:Nora Blade

Tárgy: Ígéretek

Dátum: 2014. július 28. 18.013

Címzett: Daniel Reed

Kérem ne sértegessen, különben nem megyek el a vacsorára.

Ha nem tévedek tíz perc múlva kezdődik a tárgyalása.

Várom érkezését.

U.i.: Figyelni fogom az órát. Ne kelljen csalódnom.

Nora Balde

Daniel Reed Elnök-vezérigazgató asszisztense, Reed Enetrprises Holdings, Inc.

Feladó: Daniel Reed

Tárgy: Ígéretek

Dátum: 2014. július 28. 18.15

Címzett: Nora Blade

Viszlát este, bébi!

U.i.: Nem fogok csalódást okozni! SEMMIBEN! ;)

Daniel Reed 

Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises Holdings, Inc.

Harsogó nagybetűk. Biztos komolyan gondolja. Mosolyogva kapcsoltam ki a gépet, még egyszer rá pillantottam a fekete ajtóra. Oda osontam, körbe néztem. Sehol senki és van még tíz perce. Bekopogtam. Lépteket hallottam és nyílt az ajtó. Amikor megpillantott a szemébe melegség költözött. Beljebb mentem egy lépést, így alig volt köztünk néhány centi. Lenézett rám azzal a bugyi szaggató nézésével.

-Azt hittem...-nem hagytam, hogy befejezze. Kéz kezem közé fogtam az arcát és lecsaptam a szájára. Gyors csók volt, de benne volt minden vágyam.-Nora...-Amikor lehajolt, hogy folytassa én megfordultam és a lift felé indultam. Megnyomtam a hívó gombot és amikor a lift megérkezett még láttam a meglepett arcát.

-Este..-formáltam a számmal. Becsukódott az ajtó és én büszke voltam magamra.

   A szekrényben keresgéltem a ruháim között. Tényleg nincs semmi, amit fel tudok venni??

-Hoztam neked valamit.-jött oda hozzám Emma. Hosszú haja göndör fürtökben keretezte az arcát. Felém nyújtott egy Vintage & Moore szatyrot.

-Ez meg a fene?

-Amikor felhívtál, én már tudtam, hogy nem lesz ruhád. Így elmentem vásárolni és ezt vettem. Szerencsédre még volt a méretedben.-izgatottan mosolygott.

-Jajj köszönöm!-megöleltem, aztán elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajamat, kivasaltam majd felkentem a szememre egy kevés festéket az ajkamra egy vörös színű rúzst és már kész is voltam. Háromnegyed nyolc múlt. Gyorsan belebújtam a fekete ruhámba.

Testhezálló volt, minden megmutatva, amit kell. A háta a csípőmtől a vállamig és onnan a mellemig csipke, azaz nincs melltartó. A fekete ruha a mellemnél kellően kivágva. A szoknya maga a combom közepéig ér. Elég kihívó, de úgy érzem most ez kell.  Beleugrottam a fekete magassarkúmba, a mobilomat, a tárcámat és a kulcsaimat egy kis táskába tettem és a nappaliba sétáltam.

-Nagyon jól nézel ki!-Emma a kanapén ülve nézett egy filmet. Két perc múlva nyolc. Lehet, hogy késni fog...
 Kopogtak az ajtón. Emma bátorítóan rám mosolygott. Kinyitottam.

-Miss Blade.-köszöntött Evan.

-Mr. Turner.-üdvözöltem bájosan. A kocsi felé terelt, kinyitotta a hátsó ajtót, beszálltam és becsukta mögöttem. Beszállt előre és már indultunk is. Daniel nem ült a kocsiban.

-Mr. Turner...Daniel hol van?-a szemöldököm ráncoltam. A konferencia beszélgetés csak egy óráig tartott. Még átöltözni is lett volna ideje.

-Mr. Reednek fontos dolga akadt, azt kérte vigyem el az étterembe.-Evan láthatta az arcomon, hogy elszomorodtam.-Ne aggódjon, Miss Blade. Nem sokára Mr. Reed is csatlakozik önhöz.

Nem mondhatnám, hogy megnyugtatott. lehet, hogy elszúrtam azzal, hogy megcsókoltam, mielőtt eljöttem a munkahelyemről. A Re:public Étterem előtt álltunk meg. Evan bekísért és én helyes foglaltam. A pincér hozott nekem egy pohár bort, és egy étlapot. Már egy óra eltel, aztán kettő és végül nem tudtam tovább várni. Felálltam, az asztalon hagytam egy százast és kisétáltam. Láttam Daniel kocsiját és tudtam, hogy ő nincs benne. Elindultam a másik irányba, leintettem egy taxit és hazamentem. Már a kocsiban éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Amikor megérkeztünk kifizettem a taxis és elkezdtem a kulcsaim után kutatni. Beléptem a lakásba. Emma nem volt sehol. Lehet, hogy Camnél alszik.

Kitört belőlem a sírás. Az ajtónak dőlve leültem és bőgtem. Hogy tehette ezt? Még csak emailt sem küldött, semmit. Mégis mit képzeltem, amikor azt hittem ez működhet. Lerúgtam a cipőmet, átkaroltam a térdemet és próbáltam megnyugodni. 

   Éjfélkor már a kádban feküdtem, és élveztem a forró vizet, ami megtisztít. A sírást ugyan nem tudtam abba hagyni, de nyugodtabb voltam. Hangokat hallottam. Biztos Emma ért haza. A léptek egyenesen a fürdőm felé közeledtek.

-Emma semmi baj... én csak...-szipogtam. Amikor megfordultam Danielt pillantottam meg. Arca kőkemény, szemei izzottak. Hogy a dühtől vagy a vágytól nem tudtom, mert a könnyek elhomályosították a látásomat. Újra zokogásban törtem ki. Összehúztam magam és a kád másik felébe húzódtam minél távolabb tőle. Néhány pillanat múlva már mögöttem ült, magához húzott és szorosan ölelt.

-Csss...nyugodj meg Nora...-belecsókolt a hajamba. Rángatóztam, ki akartam szabadulni az öleléséből, mire még jobban szorított.

-Nem jöttél... két órát vártam rád... semmi email, semmi sms, semmi....-a sírás kezdett abba maradni, helyét a düh vette át.

-Tudom Nora, egy fontos ügyet kellett elintéznem...

-És mi volt az a fontos dolog?-megmerevedett. Megcsókolta a vállamat, lazított a szorításon és simogatni kezdett.

-Milyen is vagyok?- megharapta a nyakamat, majd csókokat lehet rá.

-Miről beszélsz?

-Amiről ma beszéltetek az irodában...-nem hagyta abba a bőröm kényeztetését.-Szóval?

-Hogy milyen vagy?-belehümmögött a vállamba.-Bunkó és arrogáns seggfej vagy!-jelentettem ki határozottan. Nagyon mérges vagyok rá. Ha azt hiszi, hogy a csókolgatásaival megy valamire, akkor téved. Belemorgott a vállamba. Elhúzódtam és szembe fordultam vele.

-Bunkó arrogáns seggfej...-a szavaimat kóstolgatta, közben mosolygott. Kinevet?

-Ne mulass ezen! Nem bóknak szántam! Haragszom rád...-összefontam a két karomat a mellem előtt. Bosszúsan néztem gyönyörű arcába, amin még mindig ott virított a mosoly. Felálltam a törölközőmért nyúltam és kiszálltam a kádból. Magam köré tekertem és vissza mentem a szobámba.  Megtörölköztem és a pizsamám után kutattam.

-Kérlek, ne haragudj rám...-simított végig a karomon. Megremegtem az érintésétől.- Ha nem lett volna fontos, akkor elhalasztottam volna...Éppen indultam, amikor Evan hívott, hogy taxival mentél el. Annyira ideges lettem. Egyből ide jöttem.-remegett a hangja. Aggódott értem? Velem akart lenni? Vagy csak dugni akart?

-Hogy jutottál be?-kérdeztem végül. Ökölbe szorítottam a kezeimet, nehogy hozzá érjek. Annyira vágytam rá, hogy megérintsem, hogy fájt.

-A lépcső tetején van egy kőlap, amit rosszul raktak vissza. Amikor megigazítottam ott volt alatta a kulcs.- Kezei lassan, kissé félve simogatták a vállamat és a karomat. Reszketeg sóhaj hagyta el a torkom. Akartam őt, de még mindig túl mérges voltam rá.-Nagyon jó megoldás...

-Daniel...-sóhajtottam. A keze egy pillanatra megállt a kézfejemnél, mintha megdermedt volna, aztán összekulcsolta az ujjainak.-...Nem kéne maradnom...

-Nem kéne vagy nem akarod?-a szája a fülem mellett volt. halkan mormogta a szavakat.

-Nagyon dühös vagyok. Legfőképpen rád, de magamra is...

-Magadra?

-Voltam olyan hülye és azt hittem velem akarsz lenni, de nem. Felültettél az ég szerelmére!-elhúzódtam. A takaróm alatt találtam meg a pizsamámat. Belebújtam és szembefordultam Daniellel.

-Mondtam már, hogy sajnálom...-megemelte a hangját. A szemében láttam a tüzet.

-És mit érek a sajnálatoddal? Két órán át vártam rád egy nagyon romantikus étteremben párokkal körülvéve....Tudod milyen nyomorultul éreztem magam?-most már kiabáltam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, mielőtt eluralkodik rajtam a sírás.

-Mondtam már, hogy dolgom volt!-üvöltötte.

-És mégis mi? Mi volt olyan fontos?-egymás szemébe meredtünk. Aztán megláttam a szemében.-A feleséged...-Daniel szemében a megbánás volt, de azt nem tudom mit bánt meg. Úgy állt ott előtte, mint aki összetört.-Menj el...-alig hallható suttogásra voltam csak képes.

-Nora...-a fejét rázva közelebb lépett. Elhúzódtam. Megállt, majd kisietett a szobámból. utoljára csak a bejárati ajtó csapódását hallottam. Nem voltam képes sírni. Tudtam, hogy van felesége mégis belementem, mert úgy éreztem ezt kell tennem. Fel-alá kezdtem járkálni a szobámba. Nem kellett volna elküldenem... Ne akartam, hogy elmenjen.. Újabb ajtócsapódás hallatszott. Mi a fene? Daniel rontott be a szobámba és olyan erővel csapódott nekem, hogy ha nem karol át elesek. Szája erősen tapadt az enyémre. Kétségbeesetten kapaszkodtam izmos karjaiba, ő a derekamat szorította. Forró, szenvedélyes csók volt, benne a dühvel és a bánattal. Sós könnyeim utat találtak maguknak és végig folytak az arcomon. 

-Nora... sajnálom...sajnálom...-Daniel lecsókolta őket.

-Csss...-csitítottam el és újra megcsókoltam. Az ágyhoz cipelt lefektetett rá és egész éjszaka szeretkeztünk.

Másnap reggel korán keltem. Daniel még aludt, hason feküdt, egyik karját rajtam pihentette. Olyan édes volt így és annyira sebezhető. Ajkai elnyíltak, halkan szuszogott. Amikor megmozdultam a tenyere rátalált a mellemre és lassan masszírozni kezdte. Amikor újra rápillantottam a szemei nyitva voltak. Két kíváncsi kék szempár figyelt engem. Felé fordultam, a homlokunk összeért. Lágy csókot lehelt az ajkamra.

-Jó reggelt, szépségem.-mosolygott, amire összerándult a hüvelyem. Istenem! Egy pillanatig visszatartottam a lélegzetem, annyira szép látvány volt így reggel, kócosan, édesen mosolyogva. Mi történik velem? 

-Jó reggelt...-mosolyodtam el. Az órára néztem, volt még egy óránk indulásig.-Készülődnöm kell.

-Miért?- összehúzta a szemét.

-Dolgoznom kell.-megsimogattam az arcán a borostát, ami enyhén szúrt. Ez milyen szexi...-Tudod, a főnököm biztosan kinyír, ha elkésem!-löktem meg a vállát, és lassan felültem. Kinyújtóztattam a végtagjaimat és egy nagyon sóhajtottam.

-Szerintem nem haragszik meg, ha vele ebédelsz...-vigyorgott. Hát persze, úgy,mint tegnap??

-A tegnap esti vacsit is kihagyta...-lebiggyesztettem az ajkamat, és szomorkásan néztem rá. Ő ugyanolyan kedvvel nézett vissza rám. Jaj ne! Elrontottam ezt a szép reggelt, azzal a hülye, nagy számmal! 

-Hogy aludtál?-kérdezte végül. Megvontam a vállam.

-Tudod, úgy, ahogy máskor fiúkkal...-próbáltam közömbösnek tűnni, de a mosolyom elárult. Daniel egy pillanatra megmerevedett, de amikor látta, hogy jót mulatok rajta, egy gonosz mosoly jelent meg az arcán. Ó-Ó!! A következő pillanatban már rajtam is volt, lenyomott az ágyra, kezeimet a fejem fölé szegezte és testével rám nehezedett. Képtelenség volt kiszabadulni.

-Miss Blade, ki fogja húzni a gyufát...-orrát az enyémnek dörgölte.

-Hmm, miféle gyufát...-kacéran pillantottam rá és csak, hogy fokozzam az izgalma, beharaptam az alsó ajkam. Felmordult és lecsapott a számra. Addig csókolt, amíg én kerültem felülre. Az ágyékomat a kemény erekciójának dörgöltem, amire egy újabb morgás volt a válasz. Megmarkolta a fenekemet, mire én felnyögtem.

-Akarlak..-suttogta. Csillogott a szeme, éreztem, hogy a szíve hevesen ver. Ezek a szemek...

   -Jössz ebédelni?-Tessa ma egy nagyon csinos piros ruhában volt, fekete rövid haja az arcához simult. Megráztam a fejemet.

-Már elígérkeztem...-mosolyogtam félénken. Rápillantott Daniel ajtajára.

-Sok sikert.-kacsintott és már ment is a lifthez. Ennyire nyilvánvaló lenne? Mon Dieu! 

Amikor az emberek kifele szállingóztak én beosontam Daniel irodájába. A gépnél ült és éppen valamin nagyon ügyködött. Annyira elmerült benne, hogy észre sem vette, hogy bejöttem. A fekete kanapéhoz sétáltam és leültem. A kávézó asztalra már oda volt készítve két tányér, lefedve. Vajon mi van alatta? Kényelmesen elhelyezkedtem és közben a főnökömet néztem. Annyira szép volt úgy is, hogy a homlokát ráncoltam. Amikor felpillantott az órára, a tekintete megállapodott rajtam és egy szexi, féloldalas mosoly jelent meg az arcán. 

-Mióta ülsz itt?-felállt a géptől és néhány lépéssel már mellettem is ült. Megpuszilta az arcomat, majd a szám sarkát, eközben a keze a hátamon simított végig.

-Néhány perce...-hebegtem. Végül megcsókolt, azzal a visszafogott, édes csókkal. Felnyögtem, mire a nyelve behatolt a számba. Kapkodva vettük a levegőt, amikor elváltak ajkaink.

-Remélem szereted a hamburgert...-mosolygott és elém tolta a tányért. Egy íny csiklandó hamburger nézett rám, mellette krumplival egy kis műanyag dobozos ketchuppal. Jó ízűen falatozunk az ebéd időben. Semmi szex nem volt. 

   Otthon vacsoráztam Emmával. Cameronnak ma késő esti fotózása van, ezért Emma otthon aludt.

-Szóval...nem ment el..-megráztam a fejemet.-De eljött ide bocsánatot kérni...-bólintottam. nem tudom hová akar kilyukadni.-Oda van érted.

Kerek szemekkel néztem legjobb barátnőmre. 

-Ennyi? Semmi elemzés? Semmi kiakadás?

-Nora, melyik pasid jött utánad, hogy ne haragudj rá...- Egy se...Gondoltam magamban. 

-Jó tegyük fel, hogy így van. De akkor is van felesége...-a villámmal kotorásztam a salátámat.

-Igen, ez probléma. De te hogy érzel iránta?

-Azt hiszem tetszik...De annyira...-hőbörögtem.

-Szereted- ijedten néztem rá. Szeretem? Még nem tettem fel magamnak a kérdést. Azt hiszem igen... 

-Honnan lehet tudni?-kérdeztem félénken. Semmit sem tudok a szerelemről. Semmit. Egyszer sem voltam még szerelmes.

-Remegés, izgalom, amikor a közelében vagy. Mindig rá gondolsz, vele akarsz lenni. Bármi lennél érte.-mosolygott. Mereven néztem magam elé. Mi van, ha beleszerettem?-Szerelmes vagy Nora. A vak is látja. Állandóan a telefonodat bújod, nem-e küldött valamit. Azért nem keresel állást, mert tetszik neked, hogy a közelében vagy. Amikor tegnap este utánad jött, elküldted, de nem akartad, hogy elmenjen. Vele aludtál, vele mentél munkába, vele ebédeltél és most még este itt beszélgetsz velem róla. Annyira egyértelmű...Beismered végre?

Ha nincs a közelemben hiányzik, tényleg tetszik, hogy ott van egy kar nyújtásnyira...de nem szerethetek bele. Felesége van. Ó könyörgök! Ezt az egy érvet tudom, felhozni ellene, minden más... A szemei, a szája, a mosolyog, a humora, az ahogy bánik velem. Szinte dédelget. Belém hasított a felismerés.

-Szerelmes vagyok Daniel Reedbe...