Miközben én az ebédet készítettem Emma nagyban anyámmal beszélt. Valami olyasmiről volt szó, amiből én egy kukkot sem értettem. Sok mindenről lemaradtam, túl sok mindenről. Megpucoltam a krumplit és a felforrt vízbe tettem őket. Miközben az főlt, addig egy kis hagymát pirítottam a serpenyőben, majd rádobtam a kockára vágott húst. Mire a krumpli rendesen megfőtt, addigra a hús is átsült. Ekkor leszűrtem a főtt zöldséget és beborítottam a serpenyőbe. Megpirítottam a krumplit meg a húst, tettem hozzá egy kis bazsalikomot és készen is volt. Mire kész lettem Emma jött oda hozzám. Téged keres!-formálta a szájával. Átadta a telefont, beleszippantott a levegőbe, rám kacsintott majd neki látott a terítésnek.
-Szia, anya!-szóltam bele. Leültem a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedtem mert tudtam, hogy sokáig fog beszélni.
-Nora, drágám. Végre hallom a hangodat! Annyira hiányzol kicsim...-remegett a hangja, tudtam, hogy mindjárt elsírja magát.
-Te is hiányzol...-felpillantottam és láttam, hogy Emma mutogat valamit.-Ööö... anya.. mi lenne ha átjönnél egy kicsit ma este?
-Jaj édesem, az jó lenne... Lenne miről beszélnünk... Van néhány dolog, amiről tudnod kell...-elcsuklott a hangja. Na jó most már biztos, hogy nem miattam sír... Anyának tényleg szüksége volt rám és ezt a legjobb barátnőm tudta. Ő volt itt nekik, amíg én Párizsban tanultam.
-Anya, minden rendben?
-Persze, persze kincsem. Hatra ott vagyok, rendben?-meg sem várta, hogy válaszoljak letette a telefont. Vissza tettem a készüléket a helyére és leültem Emmával az ebédlő asztalhoz.
- Nos, mit írt a mi drága Mr. Reedünk?-a villájára szúrt egy krumpli darabot és bekapta. Bájosan rebegtette a szempilláit, miközben én is neki láttam az evésnek. Vállat vontam és nem törődtem a kérdésével.
-Mi a fene van anyával? Neked mondott valamit?-Emma arca elkomorult, de megrázta a fejét. Tudom, hogy tudja. De lehet, hogy jobb ha anyámtól tudom meg.-Randira hívott.-mondtam végül csak, hogy megtörjem a csendet és a feszültséget, amit a "Mi van anyámmal" téma hozott. Emma hirtelen felkapta a fejét és tátott szájjal bámult. Ki sem kellett mondania a kérdést, tudtam, hogy arra gondol, hogy mit válaszoltam.-És igen mondtam.-tovább falatoztam a finom ételből, közben elmosolyodtam a beszélgetésünk emlékétől. Már alig várom, hogy újra beszéljünk. Még ha olyan furcsa is ez a kommunikáció. Ezután már be sem állt Emma szája. Elmondta a véleményét Reedről, hogy miket talált róla az interneten. Áradozott, hogy mennyire jószívű és adakozó, hogy mennyi jótékonysági alapítványnak segít. Elképedtem, hogy mennyi mindent talált ilyen rövid idő alatt. Ebéd után megnéztük mind két Bridget Jones naplóját. Amikor a másodiknak vége lett, akkor futott be anyám. Haja kócos, arca és szemei pirosak. Vajon mi történhetett?
2 órával később, amikor anya úgy döntött haza megy én egy párnát szorongatva kuporogtam a kanapén. Nem fogtam fel, hogy elment, azt sem amikor Emma egy teáscsészével a kezében ült vissza mellém. Átnyújtotta a forró italt, amit most mohón ittam. Bár a nyelvem egy kicsit megégettem, attól még nagyon jól esett. Nem hittem el, amit anya mondott. Apám kapott egy levelet, valami Margarettől, hogy nagyon élvezte az utazást és, hogy megismételhetnék. Lehet, hogy anyám túl reagálja, de mi van ha nem? Mi van ha apa megcsalta? Nem bírtam tovább el kellett terelnem valamivel a figyelmemet. Bevonszoltam magam a gépemhez, bekapcsoltam és megnéztem a mailemet. Ott várt egy üzenet Danieltől.
Feladó: Daniel Reed
Tárgy: Excité
Dátum: 2014. július 17. 18.36 (EU)
Címzett: Nora Balde
Miss Blade!
Miss Blade!
Ez a hihetetlenül rövid válasz tökéletessé tette a napomat. Remélem mihamarabb láthatom.
Daniel Reed
Lelkes Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.
Feladó: Nora Blade
Tárgy: A mai nap
Dátum: 2014. július 17. 20.27 (US)
Címzett: Daniel Reed
Mr. Reed!
Örülök, hogy szebbé tettem a napját. Bár az enyém is olyan lett volna, mint az öné.
De nem értem a lelkesedését a személyem iránt- Lássuk be, csak egy vagyok a sok nő közül a világon. Őszintén kíváncsivá tett.
Nora Blade
Feladó: Daniel Reed
Tárgy: A mai nap
Dátum: 2014. július 18. 05.32 (EU)
Címzett: Nora Balde
Miss Blade!
Miss Blade!
Hányszor kell még elmondanom önnek, hogy ön nem csak egy a sok nő közül. Ön magasan a többi nő felett áll, akivel valaha is találkoztam.
Kérem, ne írjon ilyet többet vagy isten engem úgy segéljen visszarepülök Seattlebe és elfenekelem.
U.i.: Rossz napja volt Miss Blade?
Daniel Reed
Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.
Olyan bókokat ír, amiket egy férfiból nagyon nehéz előhúzni. Vajon csak azért ilyen, mert több ezer kilométer távolság van közöttünk? De mi az, hogy elfenekel? Miféle kijelentés ez?
Feladó: Nora Blade
Tárgy: Elfenekelés
Dátum: 2014. július 17. 20.38 (US)
Címzett: Daniel Reed
Mr. Reed!
Sok hasonló perverziója van még az elfenekelésen kívül?
Nora Blade
Feladó: Daniel Reed
Tárgy: A mai nap
Dátum: 2014. július 18. 05.45 (EU)
Címzett: Nora Balde
Miss Blade!
Miss Blade!
Ha önt az ilyesmi izgatja fel, akkor szíves örömest kipróbálok önnel minél több "perverziót", ahogy ön említette. Csak kérnie kell!
U.i.: Hogy tehetném szebbé?
Daniel Reed
Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.
Hajlani hat lesz mindjárt Párizsban és ő még fent van? Vagy talán csak én keltettem fel. Hát minden esetre imponál, hogy amint írok vissza ír. Gyorsan pötyögtem a szavakat egymás után.
Feladó: Nora Blade
Tárgy: Elfenekelés
Dátum: 2014. július 17. 20.56 (US)
Címzett: Daniel Reed
Mr. Reed!
Miért árulnám el önnek a szexuális igényeimet? De, ami a "perverziókat" illeti, biztosíthatom, hogy tudomásom szerint még semmi ilyesmivel nem találkoztam.
U.i.: Szebb lenne, ha ön elmenne aludni.
Nora Blade
Amikor elküldtem, reméltem felfogja miért írtam, hogy menjen el aludni. Ha nem, akkor meg magyarázhatom ki magam. De mégis minek magyarázkodnék? Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy emailezünk. És már jelzett is a gép, hogy válaszolt.
Feladó: Daniel Reed
Tárgy: "Perverziók"
Dátum: 2014. július 18. 06.03 (EU)
Címzett: Nora Balde
Miss Blade!
Miss Blade!
Pusztán kíváncsi vagyok, hogyan elégítsem ki a legtöbb vágyát. Bármiben állok szolgálatára.
Ami az alvást illeti. Miért akarja, hogy itt hagyjam egyedül egy nem túl szép nap után. Miért tenné ez boldoggá?
Daniel Reed
Zavarodott Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.
Feladó: Nora Blade
Tárgy: Ígéretek
Dátum: 2014. július 17. 21.09 (US)
Címzett: Daniel Reed
Mr. Reed!
Ne ígérjen semmi olyasmi, amit nem tud megtartani. És vigyázzon, mert a végén még a szaván fogom.
Hosszú volt a napom, fáradt is vagyok és boldoggá tenne, ha ön is ki tudná pihenni magát. Kérem. Menjen aludni.
Nora Blade
Feladó: Daniel Reed
Tárgy: Csak Önért
Dátum: 2014. július 18. 06.12 (EU)
Címzett: Nora Balde
Álmodjon velem...
U.i.: Én önnel fogok..
Daniel Reed
Elnök-vezérigazgató, Reed Enetrprises holdings, Inc.
Hát persze, hogy veled fogok álmodni. Tegnap éjjel is veled álmodtam.Megcsíptem a karomat, hogy tudjam nem-e álmodok máris, de nem. Ez a valóság. Kikapcsoltam a gépemet, átporoszkáltam a fürdőbe, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Élveztem, ahogy a forró víz felmelegít, ahogy lemossa rólam ezt a mai napot. Nem akartam mást, csak egy kicsit elmeneküli, hogy ne kelljen törődnöm a szüleim bajával. Aminek ha rossz vége lesz, akkor azt én fogom megsínyleni. Kelletlenül szálltam ki a zuhany alól, megtörölköztem, majd egy törölközőbe tekerve mentem a szobám fele. Hallottam,hogy Emma telefonon beszélget valakivel. Húú nagyon nevet. Biztosan tetszik neki az illető.
Mosolyogva dobtam le a törölközőt a székemre és bújtam bele a pizsamámba. Lefeküdtem, jól betakaróztam és Danielre gondoltam. Még mindig élénken él benne az arca. A gyönyörű kék szemei, a kemény, férfias arcvonásai, a formás szája, és az a lágy borosta, ami szegélyezte az arcát. Mint azt Emmától megtudtam huszonhat éves, alig öt évvel idősebb nálam. Nem is olyan nagy kor különbség.De vajon huszonhat évesen miért van egyedül? Talán olyan sok a munkája, hogy nincs ideje másra?
Lassan kezdtek lecsukódni a szemeim, közben Danielt láttam magam előtt. Olyan messze van...
-Nora!-a nevemet kiáltották. Egy hatalmas cseresznyefa alatt ültem egy régi padon. Egy fehér pánt nélküli felső és egy sötétkék szoknya volt rajtam. Gyönyörű kék volt az ég, sehol egy felhő, a szél is csak gyengén fújt, meglobogtatva hosszú barna hajam és a kis szoknyámat. Élveztem a szellő hűs érintését, amikor valaki a vállara tette a kezét, majd a nyakamba csókolt. Óvatosan felé fordítottam a fejemet és Daniel kék szemébe néztem.
-Daniel...-suttogtam.
-Annyira gyönyörű vagy...-mondta, majd lágyan megcsókolt. Ettől az apró érintéstől is lángra kapott a testem. Kívántam őt. Megfordultam és feltérdeltem a padra, hogy jobban elérjem. A nyakánál fogva húztam magamhoz és a csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Hirtelen eltűnt alólam a talaj és Daniel karjai közt élveztem teste melegét, az izmos karjait. Óvatosan lefektetett a fűbe, de az ajka nem vált el az enyémtől. Mohón falta tovább, mintha nem tudna nélküle élni. Keze a combomra tévedt és lassan a szoknyámmal együtt fölfelé vándorolt, amíg el nem érte a bugyim szegélyét. Ebben a pillanatban a csóknak vége szakadt, rám nézett és a szemeiben a mérhetetlen szenvedélyt és izgalmat láttam. Az arcom kipirult, akárcsak az övé, miközben lassan hámozta le rólam az aprócska ruhadarabot. Újra lecsapott a számra, miközben cipzár hangját hallottam.-Biztos akarod?-kérdezte óvatosan, szaggatottan vette a levegőt. Az ajka súrolta az arcom, a nyakam, majd óvatosan megharapta a fülcimpám. Ez volt a végső hullám, megemeltem a csípőmet és nekidörgölőztem. Egy aprócska morgást hallatott, majd elkezdte lehúzni a bokszerét...
-Nora...Nora...-egy női hang zökkentett ki a csodás pillanatból. Körbe néztem, de sehol nem láttam senkit. Daniel halványulni kezdett, kétségbeestem.
-Daniel....Daniel...-a kezemmel próbáltam magam mellett tartani, de eltűnt. Mi történik? Azután elnyelt a sötétség.
-Nora...Nora...-Emma rázogatta a vállamat. Hunyorogva néztem fel rá. Csak álom volt. Hirtelen elkapott a szomorúság. Olyan távol van.
-Mi történt?-óvatosan felkönyököltem.
-Hát...vele álmodtál, igaz?-óvatosan mosolygott. Lassan bólintottam, nem tudtam hova fogunk kilyukadni.- Izé, hát a nevét mondogattad. Eléggé kétségbeesetten...-barátnőm figyelte az arcvonásaimat.
-Csak egy álom... Semmi jelentősége...-lehunytam a szemem. Tudtam, hogy ez nem igaz. Már maga ez az álom több volt, mint gondoltam volna. Akarom őt, mindennél jobban kívánom. Csak tudnám miért. Óvatosan kikászálódtam az ágyból, kinyitottam a szekrényt és megnéztem mit találok benne. Végül egy rövidnadrág és egy rövid ujjú, enyhén dekoltált, kék inget vettem fel. A fürdőben kifésültem a hajam, megmostam az arcom, aztán megnéztem magam a tükörben. Még akkor is kipirult voltam az álmomtól, a szemem csillogott. És van egy olyan érzésem, hogy harapdáltam az ajkamat, mert kissé meg van duzzadva. Minden erőmmel azon voltam, hogy lenyugodjak. Nem egyszerű feladat, mert már csak az álmom gondolata is felpörgetett. Valahogy le kell, hogy nyugodjak. Ma Cameronnal ebédelek. Sok megbeszélni valónk van, azt hiszem. El akarom neki mondani Reedet? Még nem tudom. Eszembe jutottak Daniel utolsó mondatai: "Álmodjon velem..."és az:" Én önnel fogok.." Vajon ő is velem álmodott. Talán neki is vannak ilyen álmai velem. Talán.
A konyhapultnál reggeliztünk éppen, amikor megcsörrent a telefonom. Hmm...Ismeretlen szám.
-Szerinted vegyem fel?-mutattam Emmának a számot.
-Igen. Mi van ha Reed az?-elmosolyodott, majd tovább falta a reggeli pirítósát. Igaza lehet, mi van ha Daniel hív. Elvonultam a szobámba és felvettem.
-Haló? Nora Blade.-szóltam bele hivatalosan. Próbáltam leplezni izgatottságomat, de úgy éreztem, ha még egyszer megszólalok buktam az egészet.
-Szia kicsim.-szólt bele apa. Kifújtam a benntartott levegőt, amiről azt sem tudtam, hogy visszatartom. Csalódott voltam. Reméltem, hogy az a férfi lesz az, akit álmomban láttam és nem az, aki állítólag -legalább is anya feltételezése szerint- megcsalta a feleségét.
-Szia apa. Nem vártam, hogy hívsz...Minden oké?-próbáltam egy kis színt vinni a hangomba, de amit meghallottam, hogy apám az elszállt minden kedvem.
-Gondolom anyád meglátogatott és beszélt veled...-sóhajtott.-Hallom a hangodon...
-Igen apa, itt volt tegnap, de nem ezért vagyok ilyen... én csak... más hívását vártam...
-Értem. Remélem nem veted meg az öregedet... mert anyád néha mindenfélét összehord...-mintha mosolygott volna. Istenem! Nem tudom elhinni, hogy apa megcsalta volna anyát. Nem lenne szíve hozzá.
-Én nem tudom mit higgyek apa, őszintén. Ha én találnék egy ilyen levelet, én is erre gondolnék...-fel-alá járkáltam a szobámban, nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy apám és anyám külön legyenek.-Figyelj apa, mi lenne, ha ezt máskor beszélnénk meg...?
-Rendben. Akkor majd hívj. Szeretlek Nexi.
-Én is szeretlek apa. Vigyázz magadra!-és azzal letettem. Annyira lemondó volt a hangja. Egyszerűen hihetetlen. hazajövök Párizsból és az egész család szétesik. Lehet, hogy miattam van? Nem kellett volna elmennem, akkor ez nem történik meg. Levetettem magam az ágyra, jobb karommal eltakartam a szemem és próbáltam megnyugodni. Újból csörgött a telefon. Ismeretlen. Nem hiszem el, apa.
-Apa, komolyan mondom ezt beszéljük meg máskor...-szóltam bele idegesen.
-Önnek is jó reggelt, Miss Blade...-megdermedtem. Az az ismerős lágy, mégis mély, férfias hang. Daniel.- Vagy szólítsam inkább kislányomnak...bár nem emlékszem, hogy valaha is született volna lányom. Pláne nem öt évesen...-nevetett a hangja. Jól mulatott rajtam.
-Mr. Reed.-próbáltam a legkomolyabb hangot megütni, de még így is remegett.-Miért hívott?
-Csak hallani akartam a hangját..
-Óó... hát hallotta, úgyhogy talán, akkor le is rakom...-óvatos volt a hangom. Próbáltam kiküszöbölni, hogy mit fog erre mondani.
-Ne merészelje. Néhány szó nem volt elég. Többet akarok...-Többet akar. Annyi jelentéssel bírt ezt a mondat. Ezt vajon hogy értette?
-Többet.-mondtam végül.
-Többet.-helyeselt.
-Mégis mit ért ezen Mr. Reed?-habozott, mintha egy pillanatra egy reszketeg sóhajt hallottam volna, de nem voltam benne olyan biztos, mert a szívem a fülemben dübörgött.
-Látni akarom.-mondta végül. Hangosan fújta ki a levegőt és ettől a hangtól megremegtem. Látni akar.
-Hát, Mr. Reed. Rengeteg olyan internetes program van, amivel lehet video chatelni...-kezdtem bele, de még végig sem mondtam, amikor közbe vágott.
-Jöjjön el hozzám Párizsba.
Mosolyogva dobtam le a törölközőt a székemre és bújtam bele a pizsamámba. Lefeküdtem, jól betakaróztam és Danielre gondoltam. Még mindig élénken él benne az arca. A gyönyörű kék szemei, a kemény, férfias arcvonásai, a formás szája, és az a lágy borosta, ami szegélyezte az arcát. Mint azt Emmától megtudtam huszonhat éves, alig öt évvel idősebb nálam. Nem is olyan nagy kor különbség.De vajon huszonhat évesen miért van egyedül? Talán olyan sok a munkája, hogy nincs ideje másra?
Lassan kezdtek lecsukódni a szemeim, közben Danielt láttam magam előtt. Olyan messze van...
-Nora!-a nevemet kiáltották. Egy hatalmas cseresznyefa alatt ültem egy régi padon. Egy fehér pánt nélküli felső és egy sötétkék szoknya volt rajtam. Gyönyörű kék volt az ég, sehol egy felhő, a szél is csak gyengén fújt, meglobogtatva hosszú barna hajam és a kis szoknyámat. Élveztem a szellő hűs érintését, amikor valaki a vállara tette a kezét, majd a nyakamba csókolt. Óvatosan felé fordítottam a fejemet és Daniel kék szemébe néztem.
-Daniel...-suttogtam.
-Annyira gyönyörű vagy...-mondta, majd lágyan megcsókolt. Ettől az apró érintéstől is lángra kapott a testem. Kívántam őt. Megfordultam és feltérdeltem a padra, hogy jobban elérjem. A nyakánál fogva húztam magamhoz és a csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Hirtelen eltűnt alólam a talaj és Daniel karjai közt élveztem teste melegét, az izmos karjait. Óvatosan lefektetett a fűbe, de az ajka nem vált el az enyémtől. Mohón falta tovább, mintha nem tudna nélküle élni. Keze a combomra tévedt és lassan a szoknyámmal együtt fölfelé vándorolt, amíg el nem érte a bugyim szegélyét. Ebben a pillanatban a csóknak vége szakadt, rám nézett és a szemeiben a mérhetetlen szenvedélyt és izgalmat láttam. Az arcom kipirult, akárcsak az övé, miközben lassan hámozta le rólam az aprócska ruhadarabot. Újra lecsapott a számra, miközben cipzár hangját hallottam.-Biztos akarod?-kérdezte óvatosan, szaggatottan vette a levegőt. Az ajka súrolta az arcom, a nyakam, majd óvatosan megharapta a fülcimpám. Ez volt a végső hullám, megemeltem a csípőmet és nekidörgölőztem. Egy aprócska morgást hallatott, majd elkezdte lehúzni a bokszerét...
-Nora...Nora...-egy női hang zökkentett ki a csodás pillanatból. Körbe néztem, de sehol nem láttam senkit. Daniel halványulni kezdett, kétségbeestem.
-Daniel....Daniel...-a kezemmel próbáltam magam mellett tartani, de eltűnt. Mi történik? Azután elnyelt a sötétség.
-Nora...Nora...-Emma rázogatta a vállamat. Hunyorogva néztem fel rá. Csak álom volt. Hirtelen elkapott a szomorúság. Olyan távol van.
-Mi történt?-óvatosan felkönyököltem.
-Hát...vele álmodtál, igaz?-óvatosan mosolygott. Lassan bólintottam, nem tudtam hova fogunk kilyukadni.- Izé, hát a nevét mondogattad. Eléggé kétségbeesetten...-barátnőm figyelte az arcvonásaimat.
-Csak egy álom... Semmi jelentősége...-lehunytam a szemem. Tudtam, hogy ez nem igaz. Már maga ez az álom több volt, mint gondoltam volna. Akarom őt, mindennél jobban kívánom. Csak tudnám miért. Óvatosan kikászálódtam az ágyból, kinyitottam a szekrényt és megnéztem mit találok benne. Végül egy rövidnadrág és egy rövid ujjú, enyhén dekoltált, kék inget vettem fel. A fürdőben kifésültem a hajam, megmostam az arcom, aztán megnéztem magam a tükörben. Még akkor is kipirult voltam az álmomtól, a szemem csillogott. És van egy olyan érzésem, hogy harapdáltam az ajkamat, mert kissé meg van duzzadva. Minden erőmmel azon voltam, hogy lenyugodjak. Nem egyszerű feladat, mert már csak az álmom gondolata is felpörgetett. Valahogy le kell, hogy nyugodjak. Ma Cameronnal ebédelek. Sok megbeszélni valónk van, azt hiszem. El akarom neki mondani Reedet? Még nem tudom. Eszembe jutottak Daniel utolsó mondatai: "Álmodjon velem..."és az:" Én önnel fogok.." Vajon ő is velem álmodott. Talán neki is vannak ilyen álmai velem. Talán.
A konyhapultnál reggeliztünk éppen, amikor megcsörrent a telefonom. Hmm...Ismeretlen szám.
-Szerinted vegyem fel?-mutattam Emmának a számot.
-Igen. Mi van ha Reed az?-elmosolyodott, majd tovább falta a reggeli pirítósát. Igaza lehet, mi van ha Daniel hív. Elvonultam a szobámba és felvettem.
-Haló? Nora Blade.-szóltam bele hivatalosan. Próbáltam leplezni izgatottságomat, de úgy éreztem, ha még egyszer megszólalok buktam az egészet.
-Szia kicsim.-szólt bele apa. Kifújtam a benntartott levegőt, amiről azt sem tudtam, hogy visszatartom. Csalódott voltam. Reméltem, hogy az a férfi lesz az, akit álmomban láttam és nem az, aki állítólag -legalább is anya feltételezése szerint- megcsalta a feleségét.
-Szia apa. Nem vártam, hogy hívsz...Minden oké?-próbáltam egy kis színt vinni a hangomba, de amit meghallottam, hogy apám az elszállt minden kedvem.
-Gondolom anyád meglátogatott és beszélt veled...-sóhajtott.-Hallom a hangodon...
-Igen apa, itt volt tegnap, de nem ezért vagyok ilyen... én csak... más hívását vártam...
-Értem. Remélem nem veted meg az öregedet... mert anyád néha mindenfélét összehord...-mintha mosolygott volna. Istenem! Nem tudom elhinni, hogy apa megcsalta volna anyát. Nem lenne szíve hozzá.
-Én nem tudom mit higgyek apa, őszintén. Ha én találnék egy ilyen levelet, én is erre gondolnék...-fel-alá járkáltam a szobámban, nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy apám és anyám külön legyenek.-Figyelj apa, mi lenne, ha ezt máskor beszélnénk meg...?
-Rendben. Akkor majd hívj. Szeretlek Nexi.
-Én is szeretlek apa. Vigyázz magadra!-és azzal letettem. Annyira lemondó volt a hangja. Egyszerűen hihetetlen. hazajövök Párizsból és az egész család szétesik. Lehet, hogy miattam van? Nem kellett volna elmennem, akkor ez nem történik meg. Levetettem magam az ágyra, jobb karommal eltakartam a szemem és próbáltam megnyugodni. Újból csörgött a telefon. Ismeretlen. Nem hiszem el, apa.
-Apa, komolyan mondom ezt beszéljük meg máskor...-szóltam bele idegesen.
-Önnek is jó reggelt, Miss Blade...-megdermedtem. Az az ismerős lágy, mégis mély, férfias hang. Daniel.- Vagy szólítsam inkább kislányomnak...bár nem emlékszem, hogy valaha is született volna lányom. Pláne nem öt évesen...-nevetett a hangja. Jól mulatott rajtam.
-Mr. Reed.-próbáltam a legkomolyabb hangot megütni, de még így is remegett.-Miért hívott?
-Csak hallani akartam a hangját..
-Óó... hát hallotta, úgyhogy talán, akkor le is rakom...-óvatos volt a hangom. Próbáltam kiküszöbölni, hogy mit fog erre mondani.
-Ne merészelje. Néhány szó nem volt elég. Többet akarok...-Többet akar. Annyi jelentéssel bírt ezt a mondat. Ezt vajon hogy értette?
-Többet.-mondtam végül.
-Többet.-helyeselt.
-Mégis mit ért ezen Mr. Reed?-habozott, mintha egy pillanatra egy reszketeg sóhajt hallottam volna, de nem voltam benne olyan biztos, mert a szívem a fülemben dübörgött.
-Látni akarom.-mondta végül. Hangosan fújta ki a levegőt és ettől a hangtól megremegtem. Látni akar.
-Hát, Mr. Reed. Rengeteg olyan internetes program van, amivel lehet video chatelni...-kezdtem bele, de még végig sem mondtam, amikor közbe vágott.
-Jöjjön el hozzám Párizsba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése