Ballagás. Ez lesz a harmadik ballagásom életemben, az utolsó. Végre végeztem, túl vagyok a záróvizsgákon és most kaptam meg a bizonyítványomat. Sosem gondoltam volna, hogy Franciaországban fogok tanulni, pláne nem ösztöndíjjal. És most itt állok Descartes-i Párizsi Egyetemen a ballagási sapkámban, kezemben a papírral, ami bizonyítja, hogy befejeztem az egyetemet. A szüleim nem tudtak eljönni. Az apám megbetegedett és anyám ápolja, így egyedül ünneplem a ballagást. Legalább is ma este. Holnap reggel indulok haza Seattlebe.
-Nora!-Babett igyekezett eljutni hozzám a nagy tömegen keresztül és amikor odaért egy bárgyú vigyor jelent meg az arcán.-Nous avons procédé!!-visongott. Igen, végeztünk. Ivett és Alicia csatlakozott hozzánk az iskola bejáratánál. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk Le Baiser Salé nevezetű bárba és megünnepeljük az elmúlt 3 évet.
2 óra múlva már készen álltam, hogy elinduljunk bulizni, amikor kaptam egy emailt Emmától:
Feladó: Emma Cavill
Tárgy: Már csak 2 nap
Dátum: 2014. július 14. 12.55 (US)
Címzett: Nora Blade
Apukád már jobban van, bőven meggyógyul mire hazaérsz. Csak gyere már!
Már nagyon hiányzol mindenkinek.
U.i.: Ott leszek, amikor leszáll a géped!
Emma
Őszintén, már én is nagyon vártam. 3 éven át csak nyáron jártam haza. Örülök, hogy itt hagyom Párizst, de a szívem egy része itt marad. Nagyon megszerettem ezt a helyet, az utcákat, az illatokat, a szendvicseket és az embereket. Persze nehéz volt beilleszkedni. Amikor idejöttem csak egy középfokú francia nyelvvizsgám volt, most meg anyanyelvi szinten beszélem. Nagy változás.
Feladó: Nora Blade
Tárgy: Már csak 2 nap
Dátum: 2014. július 14. 22.02
Címzett: Emma Cavill
Ajánlom, hogy mindenkit egészségesen találjak. Alig várom, hogy ott legyek. Ti is hiányoztok!
U.i.: A "3 éven át alig látott legjobb barátnő" jelmezben leszek. ;)
Nora
Kikapcsoltam a gépet és elindultam az éjszakai Párizs belvárosába.
- Nora, Babett... Je vous présente mon copain Lionel. Mon cher qu'ils sont Nora et Babett.- Alicia bemutatta nekünk a barátját. Nagyon kedves fiúnak tűnik a rövid szőke hajával és mélykék szemeivel.
-Agréable de vous rencontrer!- Lionel kezet csókolt mindkettőnknek, majd elvitte Aliciát táncolni. Az este további részét Babett és Ivett társaságában töltöttem. Volt hogy táncoltunk, de inkább az asztalunknál ültünk és iszogattuk a koktéljainkat. Rápillantottam az órámra. Hajnali 5 múlt. Ami azt jelenti hogy egy óra múlva indul a gépem.
-Désolé les filles, mais mon avion part dans une heure...
-Óó.. Nora, tu vas manquer..-mind ketten megöleltek. Babett még el is sírta magát és bár én is alig bírtam vissza tartani a könnyeimet boldogan indultam vissza a Párizsi lakásomba, hogy elhozzam a csomagjaimat és egy utolsó pillantást vessek rá. Nem bántam, hogy ilyen sokáig maradtam, így legalább biztosan aludni fogok a repülőn.
-Nous demandons à nos passagers pour commencer l'embarquement de l'avion au depart de Paris à destination de Seattle.- Hangzott fel a hangosbemondóban egy női hang. Eljött az idő. Ideje beszállni. Oda adtam a jegyemet a hostessnek, aki a helyemre vezetett. Pont ablak mellett, nem is olyan rossz. Helyet foglalok, majd a kézipoggyászomat a székem alatt lévő kis tárolóba teszem.
-Chers passagers, nous commencer. Avoir un bon voyage! Tisztelt utasaink, megkezdjük a felszállást. Jó utat kívánunk!- És a gép felszállt. 12 csodás óra a gépen és otthon vagyok. Mellettem egy idős hölgy foglalt helyet. Láthatólag félt az emberektől, mert amikor rá mosolyogtam olyan rémülten nézett, mintha bemutattam volna neki. Nem is próbáltam kommunikálni vele, nem is tudtam, mert amint felszálltunk én egy mély és édes álomba szenderültem.
-Chers passagers, arriveront bientôt à l'aéroport international le comté de King. Merci de voyager avec nous! Tisztelt utasaink, hamarosan megérkezünk King County International Airport-ra. Köszönjük, hogy velünk utaztak!- Az úton volt hogy zenét hallgattam, ittam egy teát, ettem egy kis mogyorót, aludtam is, de az idő nagy részében inkább olvastam. A gép lassan leszállt és az emberek elkezdtek tömörülni a repülőgép ajtajánál. Én ülve maradtam, megvártam, amíg a tömeg kissé fellazul. Kissé álmosan botorkáltam végig az elvezető folyosón. Amikor beértem a reptér hatalmas aulájába megdöbbentett mennyi ember van itt. Annyival másabb ez a hely, mint Párizs, annyival modernebb. Elindultam a kijárat felé, közben a szememmel Emmát kerestem. Azt mondta itt lesz, de merre? Hirtelen neki mentem valakinek. Papírok estek a földre, ijedtemben még a könyvemet is elejtettem. Gyorsan letérdeltem, hogy összeszedjem a lapokat.
-Óó.. Je suis vraiment désolé...Je suis tellement maladroite... Pardon...- Remegő kezekkel kotorásztam össze a sok írást, közben olyan zavarban voltam, hogy franciául hadartam el mindent.
-Très absorbé dans le livre...-egy szürke zakós kéz nyúlt a könyvemért és emelte fel egy könnyed mozdulattal. Te jóságos ég franciául beszél!-Elfújta a szél?-kérdezi. És még angolul is?A hangja visszhangot vert bennem, hirtelen libabőrös lett a karom is. Felálltam a papírokkal a kezemben és lassan átnyújtottam.
-Öö...igen.. én..-amikor felnéztem megdöbbentett amit látok. Egy gyönyörű kék szempár nézett engem. Annyira elmerültem a szemében, hogy észre sem vettem, amikor kivette a kezemből az irományokat. A szeme elvarázsolt.
-Ó, szóval beszél angolul?- elmosolyodott. Uramisten! Ilyen szexi mosolyt még nem láttam. Megremegett a gyomrom.
-Őő, igen.. én.. valójában itt élek..
-Valóban?-felvonta az egyik szemöldökét, de az arcáról nem tűnt el a mosoly.
-Mármint... nem itt a reptéren, hanem...-hebegtem.
-Értem. Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen fiatal és szép nő, mint ön, hogy tud folyékonyan beszélni franciául.-Szép nő? Komolyan azt mondta, hogy szép vagyok? A szeméből sugárzott a kíváncsiság, ajkai enyhén elnyíltak, mintha csak így kapna levegőt. Éreztem, ahogy elkezdenek olvadni a csontjaim, mintha belém látna. Annyira zavarban voltam, hogy az ajkamba haraptam.
-Mr. Reed.. a gépe mindjárt felszáll.-Egy magas, vékony hölgy jelent meg. Hosszú szőke haját lófarokba kötve viselte, fekete kosztümje kiemelte hófehér tökéletes bőrét. A férfi arcán, mintha egy pillanatra a bosszúságot láttam volna, de nem tudom biztosan. Egy bájos mosoly jelent meg az arcán.
-Igazán sajnálom, de mennem kell. További szép napot.
-Önnek is...-Biccentett egyet, majd elindult az elvezető folyosó felé.-Öö.. uram... a könyvem...-halk volt a hangom, szinte csak suttogás, de meghallotta.
-Valóban.-Laza léptekkel közeledett, majd ott termett előttem. Amikor átadta az ujjaink egy pillanatra összeértek és mintha egy elektromos áramlat ment volna végig a testemen, szinte megremegtem. -Remélem még látjuk egymást!-mosolygott, majd kézfejével megsimította az arcomat. És a következő pillanatban már el is indult a gépére. Egyedül éreztem magam, mintha mindenki eltűnt volna. Hogy gondolhatok ilyeneket? Hiszen csak most találkoztunk! Azt sem tudom kicsoda!Megráztam a fejem és tovább indultam a kijárat felé. Amikor újra felpillantottam Emmával találtam szemben magam, aki kidülledt szemekkel és tátott szájjal bámult engem.
-Ennyire azért nem változtam meg!-vigyorogtam és megöleltem.
-Hát nem is ezért nézek így! Mégis ki volt ez az adonisz, akivel ott társalogtál?-eltolt magától és nevető arcától máris jobban éreztem magam.
-Majd otthon elmesélem egy tea mellett.-Ennyivel lezártam a témát. Legalább is egyenlőre. De én is kíváncsi lennék ki lehetett ez a férfi, aki ilyen gyorsan bevetette magát az eszembe. Mr. Reed...Mr. Reed....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése