-Jöjjön el hozzám Párizsba
-Hogy mi?-a hangom egy oktávval magasabban szólt a meglepettségtől. Komolyan azt mondta, amit mondott? Azt akarja, hogy Párizsba utazzak. Miatta. Hozzá. A pulzusom az egekben, légzésem szaggatott. Muszáj volt leülnöm, hogy ne essek össze.
-Tudom, hogy ez most váratlan, de látni akarom. El sem tudja képzelni mennyire...-sóhajtott, amitől megremegett a gyomrom. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Nyugodtnak kell maradnom.
-És akkor miért nem ön repül haza? Nem értem, hogy miért nekem kéne ön után repülnöm Párizsba, ha annyira látni akar engem...-örültem, hogy a hangom nem csak hogy magabiztosan, de kissé sértetten hangzott. Büszke voltam.
-Mert ön is annyira akar látni engem, ahogy én magát. És mert Párizs sokkal romantikusabb és itt nagyobb az esélyem, hogy meghódítsam..-Meg akar hódítani. Ez a tökéletes adonisz engem akar...
-Uram, tudom, hogy ön milliárdos és csak úgy szórhatja a pénzt, de én... én nem. Nincs pénzem újra oda repülni aztán ha megunt akkor meg vissza....-Bele kell törődnöm. Két külön világban élünk. Nem lehetünk együtt...
-Nem unnék rád, Nora...-megállt a szívverésem, amikor kimondta a nevemet. Az ő szájából olyan csodásnak hangzott.- És nem kell kifizetnie a repülőjegyet én...
-Na na na na... nem fogja kifizetni helyettem! Ezt most azonnal verje ki a fejéből!-vágtam a szavába. Támadóbb volt a hangom, mint amilyennek terveztem, de nem fogom hagyni, hogy kifizesse. Nem szorulok rá. Ha annyira akarnék menni megoldanám. De ha jobban belegondolok, akarok. Oda akarok menni és van is egykis félretett pénzem, oda vissza elég, ha a turista osztályon utazok.
-Nyugodjon meg, nem terveztem. Gondoltam, hogy nem fogja engedni. És még mielőtt a szavamba vágott én azt akartam mondani, hogy elküldöm önért Evant, a sofőrömet. Elviszi önt a reptérre és a magán repülőmmel jön. Így senkinek nem kell semmit sem fizetnie.
-Ó -Ennyi tellett tőlem. Mit is vártam? Persze, hogy van magán gépe, meg sofőrje. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy kő gazdag. Az ágyon ültem szótlanul, közben a kezemet bámultam.- Én...
-Ezt vehetem igennek?
-Én...nem is tudom.. én...
-Kérlek, Nora...-lehunytam a szemem és élveztem azt, ahogyan a nevemet ejti. Olyan erotikusan hangzott, hogy nyögtem egyet.
-Talán a hétvégén...
-Még ma..-a hangja parancsoló volt és annyira szexi. Istenem!
-Ma... ma nem lehet. A bátyámmal találkozom. Olyan régen láttam, szeretnék egy kis időt tölteni vele...-a vonal másik oldalán csönd volt. Szék nyikorgását hallottam, mintha felállt volna.-De holnap...-nyeltem egyet mielőtt kimondtam volna.-...holnap reggel kilencre értem jöhet a sofőr..
Felsóhajtott, még itt a vonal túlsó végén is éreztem a megkönnyebbülését.
-Holnap reggel 9...-ismételte, a hangjában vidámság bujkált.- Már alig várom, Nora.
Halkan suttogta a nevemet, majd letette. Össze voltam zavarodva. Mit művelek? Perceken keresztül csak ültem elpirulva, izgatottan. Én is alig várom...Daniel..
-Ha tényleg mindent elmondott, akkor nekem már semmi dolgom nincsen...-sóhajtottam.-Miért mondta el, pont neked?-hitetlenkedve néztem rá. Zavart a dolog, hogy a legjobb barátnőm a bátyámnak tálal ki a személyes dolgaimról.
-Hát.. izé...-mintha félelem suhant volna át az arcán. Mi a fene van mindenkivel?
-Na jó, mi a fene történt veletek, amíg nem voltam itthon. Mindenki olyan fura... Anya, apa, Emma... és még te is. Mi történt?-ideges lettem. Valamit eltitkolnak, mindannyian.
-Anya beszélt veled?-bólintottam, de a karomat összefontam a mellkasom előtt, hogy lássa ezzel nem zárta le a témát. Felsóhajtott.-Emma és én.. hát nos... járunk...-Meghökkentem. Tátott szájjal bámultam Camre. Aki két éve még ugyanúgy cinkelte Emmát, mint engem. Vagy még sem? Cam és Emma. Emma és Cam.
-Óóókéé...
-Emma nem merte elmondani. Félt, hogy nagyon kiakadsz emiatt...én is féltem...még mindig, de tudnod kell. Nem bujkálhatunk, mert már itthon vagy...Nexi ne haragudj...mi csak...-Óvatosan hátrébb húzódtam, azt hittem ott helyben elájulok.
-Te és Emma is...faggattok arról hogy mi van velem és Daniellel... de egyikőtökben sem volt annyi, hogy elmondja nekem...ezt...-rámutattam. Ideges voltam, de a hangom halk volt. Nem akartam jelenetet rendezni.- És most is te idejössz, hogy meséljek... holott te titkolózol...
-Te sem mondtál semmit...-előrehajolt, hogy megfélemlítsen, de ezúttal én vagyok az erősebb.
-Mert nekem nincs mit, Cameron!-vágtam közbe.-Azt sem tudom hányadán állunk Reedel. Köztünk semmi sem történt.- minden egyes szót külön kihangsúlyozva mondtam.-De te meg Emma...együtt vagytok Cam. És nekem tudnom kellett volna erről.
-Azért nem mondtuk el, mert tudtuk, hogy kiborulsz miatta...Úgy ahogy most is...-suttogott. Éreztem, hogy néznek minket, de nem érdekelt le akartam ezt zárni. Felálltam és határozottan Cam szemébe néztem.
-Tévedsz.-sziszegtem.-Azért borultam ki, mert se benned sem pedig Emmában nem volt annyi, hogy felhívjon, hogy ez van. Örültem volna nektek...-Nem vártam meg a választ, kiviharoztam az étteremből és elindultam hazafelé. Balra fordultam és egyenesen végig siettem az Occidental Ave Streeten, aztán a S Main Streetre kiére balra fordultam és felfutottam a házunk kis lépcsőjén. Elővettem a kulcsaimat, remegő kezekkel nyitottam ki a zárat és léptem be az új otthonomba. Emma nem volt otthon. Az Egyetemen van. Közgazdaságtant tanul.
Örültem, hogy most csak az enyém a ház, így kicsit lenyugodhattam. Úgy döntöttem elkezdek pakolni a holnapi útra. Nem tudtam meddig maradok és azt sem milyen idő lesz, csak azt tudtam, hogy most határozottan el akarok innen menni. Ezúttal a könnyebb utat választom. Mikor végeztem a pakolással írtam egy emailt.
-Tudom, hogy ez most váratlan, de látni akarom. El sem tudja képzelni mennyire...-sóhajtott, amitől megremegett a gyomrom. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Nyugodtnak kell maradnom.
-És akkor miért nem ön repül haza? Nem értem, hogy miért nekem kéne ön után repülnöm Párizsba, ha annyira látni akar engem...-örültem, hogy a hangom nem csak hogy magabiztosan, de kissé sértetten hangzott. Büszke voltam.
-Mert ön is annyira akar látni engem, ahogy én magát. És mert Párizs sokkal romantikusabb és itt nagyobb az esélyem, hogy meghódítsam..-Meg akar hódítani. Ez a tökéletes adonisz engem akar...
-Uram, tudom, hogy ön milliárdos és csak úgy szórhatja a pénzt, de én... én nem. Nincs pénzem újra oda repülni aztán ha megunt akkor meg vissza....-Bele kell törődnöm. Két külön világban élünk. Nem lehetünk együtt...
-Nem unnék rád, Nora...-megállt a szívverésem, amikor kimondta a nevemet. Az ő szájából olyan csodásnak hangzott.- És nem kell kifizetnie a repülőjegyet én...
-Na na na na... nem fogja kifizetni helyettem! Ezt most azonnal verje ki a fejéből!-vágtam a szavába. Támadóbb volt a hangom, mint amilyennek terveztem, de nem fogom hagyni, hogy kifizesse. Nem szorulok rá. Ha annyira akarnék menni megoldanám. De ha jobban belegondolok, akarok. Oda akarok menni és van is egykis félretett pénzem, oda vissza elég, ha a turista osztályon utazok.
-Nyugodjon meg, nem terveztem. Gondoltam, hogy nem fogja engedni. És még mielőtt a szavamba vágott én azt akartam mondani, hogy elküldöm önért Evant, a sofőrömet. Elviszi önt a reptérre és a magán repülőmmel jön. Így senkinek nem kell semmit sem fizetnie.
-Ó -Ennyi tellett tőlem. Mit is vártam? Persze, hogy van magán gépe, meg sofőrje. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy kő gazdag. Az ágyon ültem szótlanul, közben a kezemet bámultam.- Én...
-Ezt vehetem igennek?
-Én...nem is tudom.. én...
-Kérlek, Nora...-lehunytam a szemem és élveztem azt, ahogyan a nevemet ejti. Olyan erotikusan hangzott, hogy nyögtem egyet.
-Talán a hétvégén...
-Még ma..-a hangja parancsoló volt és annyira szexi. Istenem!
-Ma... ma nem lehet. A bátyámmal találkozom. Olyan régen láttam, szeretnék egy kis időt tölteni vele...-a vonal másik oldalán csönd volt. Szék nyikorgását hallottam, mintha felállt volna.-De holnap...-nyeltem egyet mielőtt kimondtam volna.-...holnap reggel kilencre értem jöhet a sofőr..
Felsóhajtott, még itt a vonal túlsó végén is éreztem a megkönnyebbülését.
-Holnap reggel 9...-ismételte, a hangjában vidámság bujkált.- Már alig várom, Nora.
Halkan suttogta a nevemet, majd letette. Össze voltam zavarodva. Mit művelek? Perceken keresztül csak ültem elpirulva, izgatottan. Én is alig várom...Daniel..
Az F.X. McRory's-ban találkoztunk Cammel, fél egykor. Mivel nem tudott értem jönni, ezért gyedül ültem az egyik sarok asztalnál. 12.18, korán érkeztem. A belső térben a plafonról kis zászlók lógtak le: TWINS, PADRES, DIAMOND feliratúak. Amíg vártam kértem magamnak egy pohár vizet. Éppen belekortyoltam, amikor befutott a bátyám. A bejáratnál megállt körbepillantott és amikor meglátott egy széles mosoly terült el az arcán. Elindult felém, majd amikor odaért nagy medve öleléssel megölelt.
-Te is hiányoztál...de megfojtasz...-paskoltam meg a hátát. Mikor elengedett és hagyta, hogy levegőhöz jussak felmért engem. Még mindig a kis rövidnadrág és a dekoltált kék ing volt rajtam.
-Semmit sem változtál...-mosolygott majd leültünk. Nem sokkal később megjelent a pincér és felvette a rendelésünket. Cam steaket kért tepsis krumpli körettel, én pedig egy Ceasar salátát. Nem volt étvágyam, amióta Daniellel beszéltünk.
-Nincs nagy étvágyad...
-Neked viszont igen.-mosolyogtam. Nem volt bennem semmi erő, izgultam és féltem is. Mi van ha a második találkozás szörnyű lesz. Mi van ha csalódik? Ha másképp nézek ki, mint amire emlékszik...
-Mondhatod is...-dőlt hátra, kezeit összekulcsolta a tarkóra mögött, mindeközben vigyorgott.
-Mégis mit?-az egyik szemöldökömet felvonva néztem rá.
-Hogy hívják, hogy néz ki, hány éves... meg kell-e verjem? Tudod a szokásos...-megvonta a vállát, ahogy mindig szokta ha valamit fél vállról vesz.
-Nem tudom miről beszélsz...-összekulcsolt kezemet néztem, ami az ölemben nyugodott.
-Nem kell a köntörfalazás...mindent tudok Nexi. Emma elmondta...-csillogott a szeme, amikor ránéztem. Mi van vele? -Daniel Reed...ugye?-Ha tényleg mindent elmondott, akkor nekem már semmi dolgom nincsen...-sóhajtottam.-Miért mondta el, pont neked?-hitetlenkedve néztem rá. Zavart a dolog, hogy a legjobb barátnőm a bátyámnak tálal ki a személyes dolgaimról.
-Hát.. izé...-mintha félelem suhant volna át az arcán. Mi a fene van mindenkivel?
-Na jó, mi a fene történt veletek, amíg nem voltam itthon. Mindenki olyan fura... Anya, apa, Emma... és még te is. Mi történt?-ideges lettem. Valamit eltitkolnak, mindannyian.
-Anya beszélt veled?-bólintottam, de a karomat összefontam a mellkasom előtt, hogy lássa ezzel nem zárta le a témát. Felsóhajtott.-Emma és én.. hát nos... járunk...-Meghökkentem. Tátott szájjal bámultam Camre. Aki két éve még ugyanúgy cinkelte Emmát, mint engem. Vagy még sem? Cam és Emma. Emma és Cam.
-Óóókéé...
-Emma nem merte elmondani. Félt, hogy nagyon kiakadsz emiatt...én is féltem...még mindig, de tudnod kell. Nem bujkálhatunk, mert már itthon vagy...Nexi ne haragudj...mi csak...-Óvatosan hátrébb húzódtam, azt hittem ott helyben elájulok.
-Te és Emma is...faggattok arról hogy mi van velem és Daniellel... de egyikőtökben sem volt annyi, hogy elmondja nekem...ezt...-rámutattam. Ideges voltam, de a hangom halk volt. Nem akartam jelenetet rendezni.- És most is te idejössz, hogy meséljek... holott te titkolózol...
-Te sem mondtál semmit...-előrehajolt, hogy megfélemlítsen, de ezúttal én vagyok az erősebb.
-Mert nekem nincs mit, Cameron!-vágtam közbe.-Azt sem tudom hányadán állunk Reedel. Köztünk semmi sem történt.- minden egyes szót külön kihangsúlyozva mondtam.-De te meg Emma...együtt vagytok Cam. És nekem tudnom kellett volna erről.
-Azért nem mondtuk el, mert tudtuk, hogy kiborulsz miatta...Úgy ahogy most is...-suttogott. Éreztem, hogy néznek minket, de nem érdekelt le akartam ezt zárni. Felálltam és határozottan Cam szemébe néztem.
-Tévedsz.-sziszegtem.-Azért borultam ki, mert se benned sem pedig Emmában nem volt annyi, hogy felhívjon, hogy ez van. Örültem volna nektek...-Nem vártam meg a választ, kiviharoztam az étteremből és elindultam hazafelé. Balra fordultam és egyenesen végig siettem az Occidental Ave Streeten, aztán a S Main Streetre kiére balra fordultam és felfutottam a házunk kis lépcsőjén. Elővettem a kulcsaimat, remegő kezekkel nyitottam ki a zárat és léptem be az új otthonomba. Emma nem volt otthon. Az Egyetemen van. Közgazdaságtant tanul.
Örültem, hogy most csak az enyém a ház, így kicsit lenyugodhattam. Úgy döntöttem elkezdek pakolni a holnapi útra. Nem tudtam meddig maradok és azt sem milyen idő lesz, csak azt tudtam, hogy most határozottan el akarok innen menni. Ezúttal a könnyebb utat választom. Mikor végeztem a pakolással írtam egy emailt.
Feladó: Nora Blade
Tárgy: Párizs
Dátum: 2014. július 19. 14.37 (US)
Címzett: Daniel Reed
Még ma el akarok utazni!
Nora Blade
Úgy éreztem ennél többet nem is kell írnom. Elküldtem és vártam a választ. Semmi. Elszomorodva álltam fel a géptől, amikor valaki kopogtatott. Az ajtóhoz siettem és miközben kinyitottam imádkoztam, hogy ne Cameron legyen az.
-Jó napot, Miss Blade!-Egy magas fekete öltönybe öltözött, jó kiállású férfi állt az ajtóban. Fekete tüskés haja, és négyzetes szemüvege volt.- Evan Turner. Mr. Reed küldött, hogy vigyem el önt a repülőtérre.-hivatalos hangjától megborzongtam és amikor látta, hogy kissé megijedtem egy meleg mosoly jelent meg az arcán.
-Öö... Jó napot...Igen.. öö... hozom a csomagomat.-Vissza siettem a szobámba, gyorsan kikapcsoltam a laptopot, majd írtam egy üzenetet Emmának:
" Egy időre elmegyek. Kell egy kis levegő. N. "
Ezután a bőröndömmel vissza mentem az ajtóhoz, ott Evan átvette tőlem, majd a kocsihoz kísért. Kinyitotta nekem a hátsó ajtót, majd bepakolta a csomagtartóba a cuccomat. Öles léptekkel megkerülte a kocsit, beszállt a vezetői ülésre és már indultunk is a reptérre.
-Ha bármire szüksége van csak szóljon.-mosolygott rám Brett, a légiutas kísérő.
-Jól esne egy vodka narancs. 2:1 arányban... lehetőleg a vodka legyen a több...
-Izgul, Miss Blade?-mosolygott rám Evan.
-Nem is tudja mennyire...-csörögni kezdett a telefonom. Bocsánat kérően néztem Evanre.
-Csak nyugodtan vegye fel, csak tíz perc múlva indulunk.-rám mosolygott, majd az újságot kezdte tanulmányozni. Elvonultam a gép hátuljában lévő mosdóba, becsuktam az ajtót és felvettem.
-Nora, Nora! Istenem... Annyira sajnálom...
-Emma, nyugodj meg nincsen semmi baj...-sóhajtottam. A mosdó nagy volt egy repülőgéphez képest. Az ajtóval szemben egy zuhanyzó fülke volt, mellettem egy kézmosó, a helyiség másik felén pedig egy toalett.
-De igen is baj van! Nora összepakoltál és elmentél! Mi a fenét művelsz?
-Elutazom egy kis időre. Nem tudom meddig, de ha leszálltam majd felhívlak...-lehajtottam a wc tetejét és leültem. Ujjaimat az orrnyergemre tettem, majd lassan kifújtam a levegőt.
-Nora...Ha Danielhez mész, akkor tudnod kell valamit...-óvatos volt a hangja. Istenem, ne most! - Még meggondolhatod magad! Gyere haza kérlek...
-Miért? Hogy megint eltitkolhass valamit? Emma én végig őszinte voltam, mindent megosztottam veled, te meg a jelenleg legfontosabb embert az életedben, aki a bátyám, elhallgatod előlem. Kérlek. Gondolkoznom kell. Felhívlak, ha leszállt a gépem. Szia...
-Nora...-azzal a lendülettel kikapcsoltam a telefont. Felálltam, hideg vízzel megmostam az arcomat, megtöröltem, majd vissza mentem és leültem a helyemre.
-Mehetünk?-kérdezte Daniel sofőrje. Bólintottam, bekötöttem magamat és közben próbáltam megnyugodni. Lassan felszállt a gép és miután egyenesen Párizs fele szálltunk Brett érkezett meg az italommal.
-Köszönöm...-mondtam hálásan, elvettem a poharat és mohón inni kezdtem. A következő pillanatban egy csepp sem maradt benne. Brett jelent meg, mintha csak egy csengőt nyomtam volna.
-Még egyet?-kérdezte bájosan.
-Legyen kettő..-miután megkaptam a másik kettő vodka narancsomat. Neki láttam a második pohárnak is. Már éreztem az alkohol hatását, ahogy megnyugtat. Az ablakon túli eget néztem. A felhők felett szálltunk. Már csak néhány óra és ott vagyok. A harmadik pohárnál tartottam, amikor Evan megszólalt:
-Miss Blade nyugodjon meg. Minden rendben lesz. Épségben le fogunk szállni.
-Én nem ez miatt aggódom Mr. Turner....a Mr. Reeddel való találkozás nyugtalanít...-vissza emlékeztem az álmomra és összerándult a gyomrom. Gyorsan lehúztam a maradék narancsos vodkát és erősen koncentráltam. Szédültem, izgatott voltam és féltem is.
-Ha ez segít, akkor Mr. Reed is izgatott..-mosolyodott el, visszamosolyogtam rá és újra az ablakon néztem kifele. Nem tudom mióta repültünk, de a szemeim lassan lecsukódtak és mély álomba merültem.
Egy ágyon feküdtem meztelenül. A szoba ismeretlen volt, minden fekete fa bútor, az ágynemű vörös. Csak egy kevés fény jött be az ablakon. Amikor felültem, hogy kinézzek hol vagyok, az Eiffel tornyot láttam. Párizsban vagyok.
-Jó reggelt drágám...-egy édes hang szólított a hátam mögül. Gyorsan magamhoz kaptam a takarót és ijedten néztem a sötét alakra, aki az ágy előtt állt. Lassan megkerülte az ágyat és leülte mellém. A halvány fény megvilágította arcának jobb oldalát.
-Daniel... Hogyan...?-Reszkettem és féltem.-Hogy kerültem ide? És miért vagyok meztelen?. szorosabbra fogtam magam körül a takarót, de még így is csupasznak éreztem magamat.
-Csss...-megsimogatta az arcomat, majd lassan felém hajolt. Már majdnem megcsókolt, vártam az érintését, de nem tette. Elhúzódott, majd rázkódni kezdett a szoba.
-Mi..mi történik? Daniel!-megint eltűnt és újból elnyelt a sötétség.
Felriadtam. Rázkódott a gép. Riadtan néztem körbe, hogy felfogjam mégis mi történik.
-Miss Blade...Hamarosan leszállunk...-jött oda hozzám Brett és letett egy pohár narancslevet. Belekortyoltam és gyomrom egy pillanatra erősen tiltakozott a benne lévő alkohol ellen. Gyorsan felhörpintettem a pohár tartalmát, kibogarásztam a kis táskámat, amiben a tisztálkodási szereim voltak és elindultam a mosdóba. Amint megpillantottam magam a tükörben, elszörnyedtem. Jesszus úr isten! Gyorsan megfésülködtem, megmostam az arcomat, aztán a fogamat. Egy kicsit megcsipkedtem a járomcsontomon a bőrt, hogy ne tűnjek nagyon sápadtnak. Azt a ruhát húztam fel, amiben az első álmomban voltam. Fehér pánt nélküli felső, lenge sötétkék szoknya. Forróság öntött el. Amikor végeztem visszamentem az utas térbe, vissza raktam a táskámba a kis szütyőt és visszaültem. Épp időben, mert megkezdtük a leszállást Párizsban.
Amikor a gép földet ért a szívem már majd' kiugrott a helyéről. Annyira izgultam, hogy úgy éreztem ha hirtelen felállok elájulok.
-Miss Blade. - biccentett Brett, amikor a kijárathoz léptem.- Nagyon örültem.
-Én úgyszintén.- rá mosolyogtam és próbáltam a legmagabiztosabb léptekkel elhagyni a gépet. Amint átléptem a gép ajtaját, megláttam. Ott állt a lépcső alján és éppen kezet rázott a kapitánnyal. Elindultam lefelé a lépcsőn, de amikor felnézett és megpillantott egy halvány mosoly jelent meg az arcán, én úgy éreztem mentem összeesek. És sikerült is. Megbotlottam a saját lábamban és egyenesen Daniel karjaiba zuhantam. Szemeink egy magasságban, ajkunk között alig néhány centiméter volt, kezeim a mellkasán pihent, míg karjai védelmezően szorítottak.
-Igen hatásos belépő Miss Blade...-egy mosoly jelent meg az arcán. Egy igazi, irtó szexi mosoly. Oh, Mon Dieu! Édes, mentolos lehelete cirógatta az arcomat, tekintete az ajkaimra tévedt, amik akaratlanul szétnyíltak. Reszketegen felsóhajtottam és én is az ajkait néztem. Annyira puhának tűntek. Miért van rám ilyen hatással?
-Öö... Üdvözlöm Mr. Reed..-lassan húzódtam el, eleresztett, amikor már meg tudtam állni a saját lábamon. Egy pillanatig csalódottság futott át az arcán, de el is tűnt és a derű vette át a helyét. Kezet nyújtottam, ő megfogta majd a szájához emelve csókot lehelt rá. Arcomra pír szökött, mindenem megremegett. A lábam köze összerándult.
Daniel a nap legnagyobb részében dolgozott. Igazából nem bántam. Volt időm felmérni a lakosztályt, amiben lakott. Minden olyan volt, mint egy palota belseje. Minden gyönyörű tört fehér és barack színű. A lakosztályban két szoba volt, mind a kettőhöz tartozott egy fürdőszoba is. Egy nekem és egy Danielnek. A szobák egymással szemben helyezkedtek el. Az enyém olyan volt, mint egy hercegnőé. Baldachinos ágy, halvány kék ágyneművel, vele szemben egy fésülködő asztal. A helyiség hátsó részében egy ajtó nyílt egyenesen egy hatalmas gardróbba, ami tele volt szebbnél szebb ruhákkal, és mind az én méretem. Végigsimítottam a lágy anyagon és lehunyt szemmel élveztem az érintését.
-Tetszenek?
Ijedtemben ugrottam egyet. Arcomat elöntötte a forróság. Úgy néz rám, mint akit felfalna.
-Kérem, legközelebb ne hozza rám a frászt!-lesütöttem a szememet és a kis balerina cipőmet vizsgálgattam.
-Ne haragudjon...Nem szándékoztam megijeszteni.-hangja lágy és fátyolos. Hirtelen két meztelen láb jelent meg a cipőim orránál. Amikor felpillantottam alig néhány centire volt tőlem. Istenem, milyen szexi...
-Van valami terve Mr. Reed?- hátrébb léptem, kellett a távolság, hogy gondolkodni tudjak.
-Hát lenne pár ötletem...-egy veszélyes mosoly jelent meg az arcán.
-Mr. Reed, ha már Párizsban vagyok... találkozhatnék a barátaimmal? Biztosan van még munkája, amíg ön elintézi őket, addig én beszélgethetnék velük....-remegett a hangom. Még mindig túl közel volt.
-De ne menjen messzire.-a hangja olyan parancsoló volt. Kiegyenesedtem, mire a tekintete a melleimre tapadt, majd tetőtől talpig végig mért. Egy elismerő mosoly jelent meg az arcán, majd közelebb hajolt.-Hívjon, ha szüksége van rám...-ajka súrolta a fülcimpám, majd hirtelen túl messzire került tőlem és a következő pillanatban már egyedül álltam a gardróbban.
Miután felhívtam Babettet, Aliciát és Ivettet, hogy újra Párizsban vagyok, mind hárman teljesen megőrültek. A Le Queen nevezetű diszkóba mentünk, ahol az utolsó estémet töltöttem. Már nem számoltam hányadik tequilát döntöttük le, de már egyáltalán nem éreztem az alkohol ízét.
-Je besoin d'appeler quelqu'un! Je vais être de retour! -mondtam, majd a mosdók felé igyekeztem. Bepötyögtem Daniel számát és tárcsáztam.
-Haló?
-Daniel...Miért kellett Párizsba jönnöm? Mit akarsz tőlem?-részeg voltam. Határozottan bátrabbnak éreztem magam. Tudni is akartam meg nem is. Mert mi van ha csak szexre kellek? És ott a másik oldal, hogy mi van ha nem?
-Nora, merre vagy?-ideges volt a hangja, de ez sem rettentett vissza.
-Válaszolj! Mit akarsz tőlem?-szédültem, de jól is voltam. Túl jól.
-Merre vagy? Elmegyek érted!
-Elmondom, ha válaszolsz a kérdésemre!-Daniel el káromkodta magát.-
-Mondd már!
-A Le Queenben vagyunk..-sóhajtottam. Akartam, hogy itt legyen. Részegen teljesen tisztában voltam azzal, hogy akarom őt. Őrjítően. De az email amit Emmától kaptam teljesen kiborított.
Feladó: Emma Cavill
Tárgy: Reed
Dátum: 2014. Július 19. 17.23 (US)
Címzett: Nora Blade
Nora nem akarom, hogy sérülj! Kérlek nézd meg ezt mielőtt őrültséget csinálsz!!!
*csatolt fájl*
Szeretlek
Emma
Persze megnéztem. És kinek a neve virított a cikkben? Daniel Reed és az ő felesége Katherina Reed voltak a képen. Szíven szúrt ez a hír. Felesége van. Ez a kép alig 3 hete készült és olyan boldogan mosolyognak egymásra a képen, látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Akárhányszor rá pillantottam a képre elfogott a hányinger. Ki vagyok én , hogy leromboljam a házasságukat? Most pedig részegen, szédelegve próbálok kigyógyulni Mr. Nem említettem, hogy van feleségemből. Nem történhet semmi. Erősnek kell lennem.
A bár pulthoz mentem, hogy kérjek még egy italt, amikor le akartam dönteni egy kéz kitépte a kezemből.
-Vas te faire encule!
-Ejnye, ilyen csúnya szó nem illik egy ilyen csinos hölgy szájába..-Daniel állt mellettem ideges tekintettel. Egy fehér póló és egy fekete farmer volt rajta, kócos hja belelógott a szemébe. A szájába öntötte a pohár tartalmát, majd kihívóan rám nézett.
Úgy döntöttem nem törődök vele és vissza indultam Babettékhez. Daniel a nyomomban volt és amikor a lányokhoz értünk, ők először csodálkozva majd kérdőn néztek hol rám, hol Danielre.
-Les filles! Rencontrez mon ami, Daniel Reed. Daniel, Qu'ils Babett, Ivett et Alicia.-Bemutattam Danielt a lányoknak, akik elképedve nézték őt. Nem csodálom, engem is megdöbbent a szépsége.
-Je suis tés hezreux mesdames!-Daniel udvariasan megköszönte a találkozást, majd rám pillantott azzal a lágy pillantásával, amitől elolvadok.
-Pardon, mais...Vous les gars sont ensemble?-Hogy mi? Komolyan meg merte kérdezni, hogy járunk-e. Jesszusom!
-Non, nous...-kezdtem bele a magyarázkodásba, de Daniel közbe vágot.
-Oui, Suis sa fiancé..-bájos mosollyal jutalmazta a lányokat, akik szinte elolvadtak. Én viszont ki voltam akadva. Aztán felém fordult. Megdermedtem a szeme izzott, miközben az arcomat kutatta.-Voulez-vous danser avec moi?
Babették sóhajtottak, és heves bólogatásba kezdtek. Hát egy tánc nem a világ, ugye? Bólintottam, Daniel megfogta a kezemet és a tánc parkettre vitt. Egészen a diszkó gömb alá. Ott óvatosan közelebb húzódott, de még így is volt közöttünk legalább egy méter. Ahogy mozogni kezdtünk a zene ütemére egyre jobban sóvárogtam az érintése után. Hirtelen valaki nekem jött hátulról és egyenesen Daniel karjaiba taszított. Olyan szorosan préselődtünk össze, hogy zavarban voltam. Egyik kezével hátra simított egy kósza tincset a fülem mögé. Óvatosan felnéztem rá. A szeme ragyogott és izzott egyszerre. Szinte perzselt a tekintete, melegem lett és fáztam egyszerre. Ajkai elnyíltak, ahogy beszívta a levegőt, mintha visszafogná magát. Bárcsak ne tenné! Biztos, hogy akarom ezt a zűrzavart?
Lassan hajolt felém, kezét az arcomra csúsztatta. Ajkát szinte éreztem a sajátomon, de még mielőtt megcsókolhatott volna elfordítottam a fejem. Felesége van! Felesége van!! Emlékeztettem magamat, hogy nem szabad.
-Vigyél haza...-mondtam végül, hogy minél távolabb kerülhessek tőle.
Másnap reggel enyhe fejfájással és sajgó szívvel ébredtem. Fájt a fejem a tegnap esti piálástól, a szívem pedig, amiért idejöttem. Akora nagy marhaság volt!! Minek jöttem ide? Persze...miatta. De mégis mit tudok én róla azon kívül, hogy kő gazdag és van egy felesége, akit elfelejtett megemlíteni. Az esti majdnem csók után már nem próbálkozott. Elköszöntünk a lányoktól és beültünk egy fekete bmwbe. Természetesen Evan vezetett. Kedvesen üdvözölt, majd a szállodához vezetett. Daniellel nem szóltunk egymáshoz az úton. De amikor vissza értünk és beléptem a lakosztályba, elképedtem. Mindenütt gyertyák voltak és rengeteg rózsa. Amikor Danielre pillantottam nem is próbálta elrejteni zavarát. Arcán piros foltok jelentek meg, szemei bocsánat kérők. Hirtelen ötlettől vezérelve oda mentem hozzá, lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát. Miután megköszöntem és jó éjt kívántam, csak az után esett le mit műveltem. Te jó ég! Tegnap este még bátorítottam a folytatásra! Hát én nem vagyok normális!! FELESÉGE VAN!!!
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Megnyugtatott a forró víz, de még így sem mulasztotta el azt az izgalmat, amit a szomszéd szobában lévő ember okozott. Magamra kötöttem egy köntös és kimentem a konyhába. Sehol senki. Mivel éhes voltam ezért neki láttam a reggelinek. Rántottát csinálok. Éppen elkezdtem felverni a tojásokat, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megijedtem és haragosan néztem a zaj keltőre.
-Ne haragudj...-mosolygott.- Rántotta?
-Kérsz?- kérdeztem komoran. Daniel bólintott. Újabb három tojást ütöttem a többihez és elkezdtem felverni. A forró serpenyőre öntöttem majd megvártam, amíg az egyik oldala megül.
-Haragszol rám, igaz?-kérdezte. Láttam az arcán, hogy bánatos, de mérges voltam. És nem a tegnapi próbálkozás miatt.
-Igen. Nagyon is.-megfordítottam a tojás, így elkezdett sülni a másik oldala is.
-Sajnálom, hogy a tegnap este én...
-Te tényleg azt hiszed, hogy ezért vagyok pipa rád?- hitetlenkedve néztem rá. Ennyire hülyénk néz?
-Ha nem az miatt, akkor miért?-Tényleg nem tudja?? Megráztam a fejemet.
-Nem akarsz nekem elmondani valamit?-a rántottát ráöntöttem egy tányérra és Daniel elé raktam. Értetlenül nézett rám, majd bizonytalanul megrázta a fejét. Nagyon sóhajtottam.-Mondjuk azt, hogy feleséged van?-megemeltem a hangom. Felidegesített már a tudat, hogy valakinek a férjével vagyok kettesben egy lakosztályban. Daniel megmerevedett, arc vonásai kőkemények lettek, szája vonallá préselődött.
-Ezt honnan tudod?-feszült volt a hangja.
-Ugyan Daniel! Még te mondtad, hogy nyugodtan nézzek utánad!-már majdnem hogy kiabáltam. A pultnak támaszkodtam nehogy összeesek. Az a jeges pillantás.
-Nem úgy értettem, hogy mindenfélét ás elő!! A családomnak nem néztél utána véletlenül??
-Még te vagy kiakadva?? Nem én hívtalak Párizsba, hogy láthassalak! És nem nekem van feleségem. Mr. Elfelejtettem szólni, hogy házas vagyok!- most már határozottan kiabáltam. Fel ment bennem a pumpa. Mégis hogy képzeli? -És ezért majdnem tönkre tettem egy házasságot, mert voltam olyan ostoba, hogy utánad jöttem...-elhalkultam. Könnyek szöktek a szemembe. Nem, most nem sírhatok. Felsóhajtott.
- Éppen váló félben vagyunk... a házasság törés három héttel ezelőtt már megtörtént...-lemondó volt a hangja.
-Te vagy pedig...?-nem bírtam befejezni.
-Katherina...-ahogy kimondta a nevét már megbántam, hogy szóba hoztam. Arca undorodott ettől a névtől, szemeiben láttam, hogy összetört.
-Én.. nagyon sajnálom..-a földet kezdtem tanulmányozni. Nem bírtam a szemébe nézni. A következő pillanatban két keze közé fogta az arcomat és ajka lassan indult meg az enyém felé. Egy pillanatig haboztam, de aztán elfordultam. Daniel halkan morgott egyet és megcsókolta az arcomat. Ez az érintés is bőven elég volt ahhoz, hogy mindenem tiszta libabőrös legyen.
-Nem lehet Daniel...Még mindig házas vagy... csak a bosszú hajt...nem akarok csak egy eszköz lenni.
Elindultam a hálószoba felé, lassú léptekkel. Nem bírtam gyorsabban menni, különben összeesek.
-Nora...-megragadta a csuklómat. A szemében csillogott a vàgy és a félelem. Én megráztam a fejem, kitéptem magam a szorításából és tovább mentem. Hirtelen csörögni kezdett a telefonja és még hallottam, hogy felveszi, de nem érdekelt. El kell tűnnöm innen. Becsuktam a szoba ajtót és a fürdőbe mentem. Elkezdtem összeszedni a holmimat. Tusfürdő, sampon...és kinyílt az ajtó.
-Nora...-remegett a hangja.
-Nem érdekel Daniel...-feltartott tenyeremmel tudtára adtam, hogy nem akarom hogy beszéljen. Kifésültem a hajamat, majd a kefét is elpakoltam.
-Bocsáss meg..- tett felém egy lépés és én ugyanígy hátráltam. Arca teli volt rettegéssel. Mintha a legrosszabb rémálma válna valóra. Eszembe jutottak az álmok, de gyorsan elhessegettem őket.
-Nem. Haza megyek.- nem néztem rá. Nem akartam látni a meggyötört arcát. A padlóra szegezett tekintettel hagytam el a fürdőt. A ruháimmal folytattam a pakolást. Épp a fal melletti fogasnál álltam, amikor Daniel felém fordult. Ideges volt a tekintete, teste megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Egy percig farkas szemet néztünk.
Végigmértem ezt a csodálatos férfit, akit magamnak akarok. De nem lehet amíg felesége van. Újra végigvittem rajta a tekintetemet tetőtől talpig. A tegnap esti fehér póló és egy kék-fehér kockás pizsama alsó. Ő is ugyanezt tette. Tekintete szinte levetkőztetett, teljesen meztelennek éreztem magam. Egy örökkévalóságig néztük egymást, aztán ő mozdult először.
-Nora a rohadt életbe!-káromkodta el magát, hatalmas lépteivel azonnal ott termett előttem. Mielőtt még reagálhattam volna két kezemet a fejem mellé szegezte és a szája már az enyémen is volt. Puha ajkai falták az enyémeket. Felnyögtem, mire a nyelve szabad utat kapott a számba, ahol követelőző táncba kezdett az enyémmel. Egész testével szorított, éreztem mennyire kíván. Ajkaink elváltak egymástól és mind ketten kapkodva szedtük a levegőt. Tenyerébe fogta az állam és a hüvelykujjának a bőrömet simogatta. Éreztem, hogy egyre jobban beindulok. Daniel homlokon csókolt, mire egy reszketeg sóhaj hagyta el az ajkam. Kívántam őt. Őrülten kívántam. Tenyerével végig simított a nyakamon, majd a köntöst lassan lecsúsztatta a vállam felé. Eközben másik kezével kioldotta a biztonságot nyújtó masnit. Nem állítottam meg, teljesen ledermedtem. Két kezét összehangolva dolgozott azon, hogy megszabadítson a testemet eltakaró bársonytól. Daniel ujjai könnyed mozdulattal lesöpörték rólam az anyagot. Ám még mielőtt leesett volna gyorsan a mellemhez kaptam kezeimet, ezzel megakadályozva, hogy teljesen meztelen legyek. Daniel végig simított az arcomon, a nyakamon és gyengéd mozdulattal elemelte a kezemet a mellemről. Bársonyhalom zuhant a földre. Amikor megpillantotta szeme elsötétült, majd lehajolt és a szája lecsapott a mellbimbómra. A torkomon akadt a lélegzetem. Daniel a fejem fölé szegezte mind két kezemet. Mámoros érzés töltött el, hogy nyelvével izgatta megduzzadt mellemet. Úgy éreztem, mintha lángolnék. Minden egyes szívását, apró harapását éreztem odalent. Az izmai megfeszültek és hangosan nyögtem. Egyre erősebben hullámzott végig rajtam a kéjes gyönyör és a csontjaim szinte elolvadtak. Daniel egyik kezével tartotta a fejem fölött a kezeimet, a másikkal lefelé araszolt a csípőmön és megmarkolta a fenekem.
-Annyira...Akarlak..-suttogta, majd áttért a másik mellemre. Nyelvével izgatta, szívogatta...és bennem egyre csak fokozódott a vàgy. Teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Daniel...-nyögtem. Kezével elengedett és újra megmarkolta a fenekemet, és én azonnal beletúrtan kócos barna hajába. Ó, hogy milyen jó érzés. Lehajoltam és megharaptam a füle hegyét. Daniel összerezzent és kezével a füléhez kapott. Szemöldökét felvonta és kérdőn nézett rám. Még magasabbra szaladt a szemöldöke, amikor először megnyaltam, majd beharaptam az alsó ajkam. Ő is megnyalta az övét és még szorosabban nyomódott nekem. Szinte éreztem, ahogy lüktetve áramlik a vér férfiasságában. Hirtelen az egész testemet melegség és izgalom árasztotta el.
Lélegzetünk szaporává vált, karomat a nyaka köré fontam és a következő pillanatban újra csókban forrtunk össze. Félrehajtottam a fejemet, hogy a nyelve még mélyebbre jusson a számban. Daniel felnyögött és újra megmarkolta a fenekem. Kezei visszatértek a melleimre és gyúrni kezdték őket. Ujjaim követtem szépen ívelt hátát, derekának és csípőjének acélosan kemény izmait egészen a nadrág derekáig.
-Daniel...-lihegtem két csók között. Hirtelen elengedett, kezeivel már az arcomat fogta. Kutató tekintete próbált megérteni.
Ujjaimat beakasztottam a nadrág szegélyébe és ártatlanul néztem fel rá.
-Nem igazságos, hogy csak én állok itt meztelenül..-suttogtam meleg, fátyolos hangon és elkezdtem kigombolni a nadrágját. Daniel egy kacér mosollyal az arcán kissé hátrébb lépett, hogy jobban hozzáférjek a nadrághoz. Lehúzta magáról a pólót és hagyta, hogy tovább vetkőztessem. Izmos, kidolgozott felsőtestéről alig bírtam le venni a szemem. Óvatosan végigsimítottam mellkasán, majd a hasán levő kockákon egészen a köldöke alatti ki szőr csíkig. Lehúztam a nadrágja cipzárját és azzal a mozdulattal le is hullott a földre. Szégyenlősen és idegesen pillantottam fel.
-Ne harapdáld az ajkad..-rekedt volt a hangja. Hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon. Lehunytam a szemem és élveztem az érintését.
-Je voux..-Akartam. Annyira, hogy az már fájt.
Daniel megfogta a kezemet és a férfiasságához vezette. Végigsimítottam a kemény és forró erekcióján. Daniel lassan lehúzta a bokszerét és amikor megpillantottam méretes férfiasságát, elvörösödtem. Kilépett a nadrágjából és újra nekem feszült. Bőr ért a bőrhöz. Olyan forróságot ontott magából, hogy melegem lett.
Egy pillanatra meginogtam. Olyan régen volt és olyan más. Akkor nem éreztem így, mint most.
Száját az enyémre tapasztotta. Daniel a fenekemnél fogva megemelt én pedig a lábammal átkaroltam a derekát. Egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, másikkal a hajába túrtam. Kicsit meghúzogattam, mire felnyögött. Férfiasságával ingerelte a nagyajkaimat. Hátamat a falnak szorítva, egyik kezével a fenekemet fogta, közben szenvedélyesen csókolt. Másik keze a nemi szervemhez tévedt és végigsimította azt.
-Istenem Nora.. mennyire nedves vagy..-felnyögött és csókolni kezdte a nyakam, a melleimet amit csak elért. Ujjával a csiklómat izgatta, majd az egyikkel belém hatolt, majd még egyel. Mozgatni kezdte őket ki és be én pedig csak nyögtem. Lángoltam , ziháltam. Daniel hátába mélyesztettem a körmeimet, miközben az orgazmus hatalmába kerített. Daniel elismerően morgott egyet, ujjai kicsusszantak és hatalmas, kemény férfiasságával belém hatolt. Felnyögött és lassan kezdett el mozogni, majd egy hirtelen mozdulattal egészen bennem volt.
-Istenem...Olyan szűk vagy..-Éreztem, ahogy megtölt. Könnyed, ritmikus lökései, a keze hosszas cirógatásai egyre közelebb sodortak a szakadékhoz.
-Daniel...kérlek-alig hallható suttogással könyörögtem. Ismét felnyögött és egyre gyorsabban kezdett mozogni bennem. A hajába túrtam, úgy húztam közelebb magamhoz.
Csókunk is egyre lázasabb, követelőzőbb lett. Mindenét akartam. Attól a perctől, hogy először hozzám ért.
-Nora...-a nevemet nyögte. Olyan jó érzés volt. Belebizseregtek még a lábujjaim is. Robbanásszerűen ragadott el az orgazmus minden porcikámban remegtem és a nevét kiáltottam.
-Istenem..Nora...-a nevemet nyögve élvezett el.
Zihálva pihentünk a földön. Az ölében, vele szemben ültem és még mindig bennem volt.
-Neked aztán nem lankad a figyelmed...-kuncogtam. Orrát az enyémnek dörgölte.
-Ne csodálkozz! Erről álmodtam, amióta megláttalak.-kisimított egy tincset az arcomból. Kérdőn néztem rá.- Hogy itt legyél velem...- megsimogatta az arcomat majd lágyan megcsókolt. De neked feleséged van!! Gondoltam magamban.- Menjünk fürdeni..-suttogta, megpuszilta az orromat és velem az ölében lassan felállt és a fürdő felé igyekezett.
-Haló?
-Daniel...Miért kellett Párizsba jönnöm? Mit akarsz tőlem?-részeg voltam. Határozottan bátrabbnak éreztem magam. Tudni is akartam meg nem is. Mert mi van ha csak szexre kellek? És ott a másik oldal, hogy mi van ha nem?
-Nora, merre vagy?-ideges volt a hangja, de ez sem rettentett vissza.
-Válaszolj! Mit akarsz tőlem?-szédültem, de jól is voltam. Túl jól.
-Merre vagy? Elmegyek érted!
-Elmondom, ha válaszolsz a kérdésemre!-Daniel el káromkodta magát.-
-Mondd már!
-A Le Queenben vagyunk..-sóhajtottam. Akartam, hogy itt legyen. Részegen teljesen tisztában voltam azzal, hogy akarom őt. Őrjítően. De az email amit Emmától kaptam teljesen kiborított.
Feladó: Emma Cavill
Tárgy: Reed
Dátum: 2014. Július 19. 17.23 (US)
Címzett: Nora Blade
Nora nem akarom, hogy sérülj! Kérlek nézd meg ezt mielőtt őrültséget csinálsz!!!
*csatolt fájl*
Szeretlek
Emma
Persze megnéztem. És kinek a neve virított a cikkben? Daniel Reed és az ő felesége Katherina Reed voltak a képen. Szíven szúrt ez a hír. Felesége van. Ez a kép alig 3 hete készült és olyan boldogan mosolyognak egymásra a képen, látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Akárhányszor rá pillantottam a képre elfogott a hányinger. Ki vagyok én , hogy leromboljam a házasságukat? Most pedig részegen, szédelegve próbálok kigyógyulni Mr. Nem említettem, hogy van feleségemből. Nem történhet semmi. Erősnek kell lennem.
A bár pulthoz mentem, hogy kérjek még egy italt, amikor le akartam dönteni egy kéz kitépte a kezemből.
-Vas te faire encule!
-Ejnye, ilyen csúnya szó nem illik egy ilyen csinos hölgy szájába..-Daniel állt mellettem ideges tekintettel. Egy fehér póló és egy fekete farmer volt rajta, kócos hja belelógott a szemébe. A szájába öntötte a pohár tartalmát, majd kihívóan rám nézett.
Úgy döntöttem nem törődök vele és vissza indultam Babettékhez. Daniel a nyomomban volt és amikor a lányokhoz értünk, ők először csodálkozva majd kérdőn néztek hol rám, hol Danielre.
-Les filles! Rencontrez mon ami, Daniel Reed. Daniel, Qu'ils Babett, Ivett et Alicia.-Bemutattam Danielt a lányoknak, akik elképedve nézték őt. Nem csodálom, engem is megdöbbent a szépsége.
-Je suis tés hezreux mesdames!-Daniel udvariasan megköszönte a találkozást, majd rám pillantott azzal a lágy pillantásával, amitől elolvadok.
-Pardon, mais...Vous les gars sont ensemble?-Hogy mi? Komolyan meg merte kérdezni, hogy járunk-e. Jesszusom!
-Non, nous...-kezdtem bele a magyarázkodásba, de Daniel közbe vágot.
-Oui, Suis sa fiancé..-bájos mosollyal jutalmazta a lányokat, akik szinte elolvadtak. Én viszont ki voltam akadva. Aztán felém fordult. Megdermedtem a szeme izzott, miközben az arcomat kutatta.-Voulez-vous danser avec moi?
Babették sóhajtottak, és heves bólogatásba kezdtek. Hát egy tánc nem a világ, ugye? Bólintottam, Daniel megfogta a kezemet és a tánc parkettre vitt. Egészen a diszkó gömb alá. Ott óvatosan közelebb húzódott, de még így is volt közöttünk legalább egy méter. Ahogy mozogni kezdtünk a zene ütemére egyre jobban sóvárogtam az érintése után. Hirtelen valaki nekem jött hátulról és egyenesen Daniel karjaiba taszított. Olyan szorosan préselődtünk össze, hogy zavarban voltam. Egyik kezével hátra simított egy kósza tincset a fülem mögé. Óvatosan felnéztem rá. A szeme ragyogott és izzott egyszerre. Szinte perzselt a tekintete, melegem lett és fáztam egyszerre. Ajkai elnyíltak, ahogy beszívta a levegőt, mintha visszafogná magát. Bárcsak ne tenné! Biztos, hogy akarom ezt a zűrzavart?
Lassan hajolt felém, kezét az arcomra csúsztatta. Ajkát szinte éreztem a sajátomon, de még mielőtt megcsókolhatott volna elfordítottam a fejem. Felesége van! Felesége van!! Emlékeztettem magamat, hogy nem szabad.
-Vigyél haza...-mondtam végül, hogy minél távolabb kerülhessek tőle.
Másnap reggel enyhe fejfájással és sajgó szívvel ébredtem. Fájt a fejem a tegnap esti piálástól, a szívem pedig, amiért idejöttem. Akora nagy marhaság volt!! Minek jöttem ide? Persze...miatta. De mégis mit tudok én róla azon kívül, hogy kő gazdag és van egy felesége, akit elfelejtett megemlíteni. Az esti majdnem csók után már nem próbálkozott. Elköszöntünk a lányoktól és beültünk egy fekete bmwbe. Természetesen Evan vezetett. Kedvesen üdvözölt, majd a szállodához vezetett. Daniellel nem szóltunk egymáshoz az úton. De amikor vissza értünk és beléptem a lakosztályba, elképedtem. Mindenütt gyertyák voltak és rengeteg rózsa. Amikor Danielre pillantottam nem is próbálta elrejteni zavarát. Arcán piros foltok jelentek meg, szemei bocsánat kérők. Hirtelen ötlettől vezérelve oda mentem hozzá, lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát. Miután megköszöntem és jó éjt kívántam, csak az után esett le mit műveltem. Te jó ég! Tegnap este még bátorítottam a folytatásra! Hát én nem vagyok normális!! FELESÉGE VAN!!!
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Megnyugtatott a forró víz, de még így sem mulasztotta el azt az izgalmat, amit a szomszéd szobában lévő ember okozott. Magamra kötöttem egy köntös és kimentem a konyhába. Sehol senki. Mivel éhes voltam ezért neki láttam a reggelinek. Rántottát csinálok. Éppen elkezdtem felverni a tojásokat, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megijedtem és haragosan néztem a zaj keltőre.
-Ne haragudj...-mosolygott.- Rántotta?
-Kérsz?- kérdeztem komoran. Daniel bólintott. Újabb három tojást ütöttem a többihez és elkezdtem felverni. A forró serpenyőre öntöttem majd megvártam, amíg az egyik oldala megül.
-Haragszol rám, igaz?-kérdezte. Láttam az arcán, hogy bánatos, de mérges voltam. És nem a tegnapi próbálkozás miatt.
-Igen. Nagyon is.-megfordítottam a tojás, így elkezdett sülni a másik oldala is.
-Sajnálom, hogy a tegnap este én...
-Te tényleg azt hiszed, hogy ezért vagyok pipa rád?- hitetlenkedve néztem rá. Ennyire hülyénk néz?
-Ha nem az miatt, akkor miért?-Tényleg nem tudja?? Megráztam a fejemet.
-Nem akarsz nekem elmondani valamit?-a rántottát ráöntöttem egy tányérra és Daniel elé raktam. Értetlenül nézett rám, majd bizonytalanul megrázta a fejét. Nagyon sóhajtottam.-Mondjuk azt, hogy feleséged van?-megemeltem a hangom. Felidegesített már a tudat, hogy valakinek a férjével vagyok kettesben egy lakosztályban. Daniel megmerevedett, arc vonásai kőkemények lettek, szája vonallá préselődött.
-Ezt honnan tudod?-feszült volt a hangja.
-Ugyan Daniel! Még te mondtad, hogy nyugodtan nézzek utánad!-már majdnem hogy kiabáltam. A pultnak támaszkodtam nehogy összeesek. Az a jeges pillantás.
-Nem úgy értettem, hogy mindenfélét ás elő!! A családomnak nem néztél utána véletlenül??
-Még te vagy kiakadva?? Nem én hívtalak Párizsba, hogy láthassalak! És nem nekem van feleségem. Mr. Elfelejtettem szólni, hogy házas vagyok!- most már határozottan kiabáltam. Fel ment bennem a pumpa. Mégis hogy képzeli? -És ezért majdnem tönkre tettem egy házasságot, mert voltam olyan ostoba, hogy utánad jöttem...-elhalkultam. Könnyek szöktek a szemembe. Nem, most nem sírhatok. Felsóhajtott.
- Éppen váló félben vagyunk... a házasság törés három héttel ezelőtt már megtörtént...-lemondó volt a hangja.
-Te vagy pedig...?-nem bírtam befejezni.
-Katherina...-ahogy kimondta a nevét már megbántam, hogy szóba hoztam. Arca undorodott ettől a névtől, szemeiben láttam, hogy összetört.
-Én.. nagyon sajnálom..-a földet kezdtem tanulmányozni. Nem bírtam a szemébe nézni. A következő pillanatban két keze közé fogta az arcomat és ajka lassan indult meg az enyém felé. Egy pillanatig haboztam, de aztán elfordultam. Daniel halkan morgott egyet és megcsókolta az arcomat. Ez az érintés is bőven elég volt ahhoz, hogy mindenem tiszta libabőrös legyen.
-Nem lehet Daniel...Még mindig házas vagy... csak a bosszú hajt...nem akarok csak egy eszköz lenni.
Elindultam a hálószoba felé, lassú léptekkel. Nem bírtam gyorsabban menni, különben összeesek.
-Nora...-megragadta a csuklómat. A szemében csillogott a vàgy és a félelem. Én megráztam a fejem, kitéptem magam a szorításából és tovább mentem. Hirtelen csörögni kezdett a telefonja és még hallottam, hogy felveszi, de nem érdekelt. El kell tűnnöm innen. Becsuktam a szoba ajtót és a fürdőbe mentem. Elkezdtem összeszedni a holmimat. Tusfürdő, sampon...és kinyílt az ajtó.
-Nora...-remegett a hangja.
-Nem érdekel Daniel...-feltartott tenyeremmel tudtára adtam, hogy nem akarom hogy beszéljen. Kifésültem a hajamat, majd a kefét is elpakoltam.
-Bocsáss meg..- tett felém egy lépés és én ugyanígy hátráltam. Arca teli volt rettegéssel. Mintha a legrosszabb rémálma válna valóra. Eszembe jutottak az álmok, de gyorsan elhessegettem őket.
-Nem. Haza megyek.- nem néztem rá. Nem akartam látni a meggyötört arcát. A padlóra szegezett tekintettel hagytam el a fürdőt. A ruháimmal folytattam a pakolást. Épp a fal melletti fogasnál álltam, amikor Daniel felém fordult. Ideges volt a tekintete, teste megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Egy percig farkas szemet néztünk.
Végigmértem ezt a csodálatos férfit, akit magamnak akarok. De nem lehet amíg felesége van. Újra végigvittem rajta a tekintetemet tetőtől talpig. A tegnap esti fehér póló és egy kék-fehér kockás pizsama alsó. Ő is ugyanezt tette. Tekintete szinte levetkőztetett, teljesen meztelennek éreztem magam. Egy örökkévalóságig néztük egymást, aztán ő mozdult először.
-Nora a rohadt életbe!-káromkodta el magát, hatalmas lépteivel azonnal ott termett előttem. Mielőtt még reagálhattam volna két kezemet a fejem mellé szegezte és a szája már az enyémen is volt. Puha ajkai falták az enyémeket. Felnyögtem, mire a nyelve szabad utat kapott a számba, ahol követelőző táncba kezdett az enyémmel. Egész testével szorított, éreztem mennyire kíván. Ajkaink elváltak egymástól és mind ketten kapkodva szedtük a levegőt. Tenyerébe fogta az állam és a hüvelykujjának a bőrömet simogatta. Éreztem, hogy egyre jobban beindulok. Daniel homlokon csókolt, mire egy reszketeg sóhaj hagyta el az ajkam. Kívántam őt. Őrülten kívántam. Tenyerével végig simított a nyakamon, majd a köntöst lassan lecsúsztatta a vállam felé. Eközben másik kezével kioldotta a biztonságot nyújtó masnit. Nem állítottam meg, teljesen ledermedtem. Két kezét összehangolva dolgozott azon, hogy megszabadítson a testemet eltakaró bársonytól. Daniel ujjai könnyed mozdulattal lesöpörték rólam az anyagot. Ám még mielőtt leesett volna gyorsan a mellemhez kaptam kezeimet, ezzel megakadályozva, hogy teljesen meztelen legyek. Daniel végig simított az arcomon, a nyakamon és gyengéd mozdulattal elemelte a kezemet a mellemről. Bársonyhalom zuhant a földre. Amikor megpillantotta szeme elsötétült, majd lehajolt és a szája lecsapott a mellbimbómra. A torkomon akadt a lélegzetem. Daniel a fejem fölé szegezte mind két kezemet. Mámoros érzés töltött el, hogy nyelvével izgatta megduzzadt mellemet. Úgy éreztem, mintha lángolnék. Minden egyes szívását, apró harapását éreztem odalent. Az izmai megfeszültek és hangosan nyögtem. Egyre erősebben hullámzott végig rajtam a kéjes gyönyör és a csontjaim szinte elolvadtak. Daniel egyik kezével tartotta a fejem fölött a kezeimet, a másikkal lefelé araszolt a csípőmön és megmarkolta a fenekem.
-Annyira...Akarlak..-suttogta, majd áttért a másik mellemre. Nyelvével izgatta, szívogatta...és bennem egyre csak fokozódott a vàgy. Teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Daniel...-nyögtem. Kezével elengedett és újra megmarkolta a fenekemet, és én azonnal beletúrtan kócos barna hajába. Ó, hogy milyen jó érzés. Lehajoltam és megharaptam a füle hegyét. Daniel összerezzent és kezével a füléhez kapott. Szemöldökét felvonta és kérdőn nézett rám. Még magasabbra szaladt a szemöldöke, amikor először megnyaltam, majd beharaptam az alsó ajkam. Ő is megnyalta az övét és még szorosabban nyomódott nekem. Szinte éreztem, ahogy lüktetve áramlik a vér férfiasságában. Hirtelen az egész testemet melegség és izgalom árasztotta el.
Lélegzetünk szaporává vált, karomat a nyaka köré fontam és a következő pillanatban újra csókban forrtunk össze. Félrehajtottam a fejemet, hogy a nyelve még mélyebbre jusson a számban. Daniel felnyögött és újra megmarkolta a fenekem. Kezei visszatértek a melleimre és gyúrni kezdték őket. Ujjaim követtem szépen ívelt hátát, derekának és csípőjének acélosan kemény izmait egészen a nadrág derekáig.
-Daniel...-lihegtem két csók között. Hirtelen elengedett, kezeivel már az arcomat fogta. Kutató tekintete próbált megérteni.
Ujjaimat beakasztottam a nadrág szegélyébe és ártatlanul néztem fel rá.
-Nem igazságos, hogy csak én állok itt meztelenül..-suttogtam meleg, fátyolos hangon és elkezdtem kigombolni a nadrágját. Daniel egy kacér mosollyal az arcán kissé hátrébb lépett, hogy jobban hozzáférjek a nadrághoz. Lehúzta magáról a pólót és hagyta, hogy tovább vetkőztessem. Izmos, kidolgozott felsőtestéről alig bírtam le venni a szemem. Óvatosan végigsimítottam mellkasán, majd a hasán levő kockákon egészen a köldöke alatti ki szőr csíkig. Lehúztam a nadrágja cipzárját és azzal a mozdulattal le is hullott a földre. Szégyenlősen és idegesen pillantottam fel.
-Ne harapdáld az ajkad..-rekedt volt a hangja. Hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon. Lehunytam a szemem és élveztem az érintését.
-Je voux..-Akartam. Annyira, hogy az már fájt.
Daniel megfogta a kezemet és a férfiasságához vezette. Végigsimítottam a kemény és forró erekcióján. Daniel lassan lehúzta a bokszerét és amikor megpillantottam méretes férfiasságát, elvörösödtem. Kilépett a nadrágjából és újra nekem feszült. Bőr ért a bőrhöz. Olyan forróságot ontott magából, hogy melegem lett.
Egy pillanatra meginogtam. Olyan régen volt és olyan más. Akkor nem éreztem így, mint most.
Száját az enyémre tapasztotta. Daniel a fenekemnél fogva megemelt én pedig a lábammal átkaroltam a derekát. Egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, másikkal a hajába túrtam. Kicsit meghúzogattam, mire felnyögött. Férfiasságával ingerelte a nagyajkaimat. Hátamat a falnak szorítva, egyik kezével a fenekemet fogta, közben szenvedélyesen csókolt. Másik keze a nemi szervemhez tévedt és végigsimította azt.
-Istenem Nora.. mennyire nedves vagy..-felnyögött és csókolni kezdte a nyakam, a melleimet amit csak elért. Ujjával a csiklómat izgatta, majd az egyikkel belém hatolt, majd még egyel. Mozgatni kezdte őket ki és be én pedig csak nyögtem. Lángoltam , ziháltam. Daniel hátába mélyesztettem a körmeimet, miközben az orgazmus hatalmába kerített. Daniel elismerően morgott egyet, ujjai kicsusszantak és hatalmas, kemény férfiasságával belém hatolt. Felnyögött és lassan kezdett el mozogni, majd egy hirtelen mozdulattal egészen bennem volt.
-Istenem...Olyan szűk vagy..-Éreztem, ahogy megtölt. Könnyed, ritmikus lökései, a keze hosszas cirógatásai egyre közelebb sodortak a szakadékhoz.
-Daniel...kérlek-alig hallható suttogással könyörögtem. Ismét felnyögött és egyre gyorsabban kezdett mozogni bennem. A hajába túrtam, úgy húztam közelebb magamhoz.
Csókunk is egyre lázasabb, követelőzőbb lett. Mindenét akartam. Attól a perctől, hogy először hozzám ért.
-Nora...-a nevemet nyögte. Olyan jó érzés volt. Belebizseregtek még a lábujjaim is. Robbanásszerűen ragadott el az orgazmus minden porcikámban remegtem és a nevét kiáltottam.
-Istenem..Nora...-a nevemet nyögve élvezett el.
Zihálva pihentünk a földön. Az ölében, vele szemben ültem és még mindig bennem volt.
-Neked aztán nem lankad a figyelmed...-kuncogtam. Orrát az enyémnek dörgölte.
-Ne csodálkozz! Erről álmodtam, amióta megláttalak.-kisimított egy tincset az arcomból. Kérdőn néztem rá.- Hogy itt legyél velem...- megsimogatta az arcomat majd lágyan megcsókolt. De neked feleséged van!! Gondoltam magamban.- Menjünk fürdeni..-suttogta, megpuszilta az orromat és velem az ölében lassan felállt és a fürdő felé igyekezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése