9. Fejezet

  -Azt azért elmondanád, hogy miért hazudtál anyukádnak, hogy hol vagy? És miért ne engedné, hogy a bátyáddal légy?
Ó, nem, nem nem nem!! Túl hangos voltam. Na most legyél okos Nora.

 Daniel a pultnak támaszkodik, kajait maga előtt összefonja, tekintete távoli. Megfogott, ezt ő is tudja. Kétségbeesetten próbálok megoldásokat kitalálni. Nem mondhatom el az igazat. Mindennek vége lenne. Elveszíteném, örökre. De talán, ha most kitálalnék mindenről, talán megértene. De mi van ha nem?  Remegni kezdek és a sírás kerülget. Erősen markolom a mobilomat, küzködök.

  -Nora... Mi a fene folyik itt?

A hangja hűvös, de érzem benne, hogy aggódik. Nem mozdul, csak néz, miközben én a könnyeimmel küzdök. Mi a francot csináljak? Legyél kemény... találj ki valamit.
  -A helyzet az, hogy... anyám és apám most rosszban vannak. Bizonyos okokból, és én anyám mellett állok, Cameron pedig apám mellett. Szóval anyám nem szívleli Cam-et...
Istenem, milyen hülye hazugság. Bár alapja van, de azért ez akkor is nagyon béna. Tuti átlátott rajtam! Lesütöm a szemem, várom a reakcióját. Egyszer csak két kar fonódik körém, és enyhe nyomás érzek a fejem tetején, mintha megtámasztaná az állát. Óvatosan átkarolom a derekát, mialatt a könnyeim szabad utat találnak maguknak. A karjai között zokogok, miközben ő azt hiszi a családom szétesik. Hazug vagyok, és hiába igaz a mesém kis része, attól még az vagy. Hazug és gyáva. Félek attól, hogy elveszítem őt és félek, hogy Christophert is. Két hete alig alszom, két hete csak rajtuk rágódom, hogy miként tudnék dönteni. 
  A nagy baj az, hogy Daniel házas, még mindig. A felesége nem akarja aláírni a papírokat, és Daniel nem tud ez ellen tenni. Ha a világ megtudná, hogy együtt vagyunk, azt hinnék miattam megy tönkre a kapcsolatuk és engem hinnének lotyónak. Míg Chris egyedülálló, semmi hátulütője nincs annak, hogy vele vagyok. Annyi minden kavarog bennem és nem tudom mit tegyek!
   Beletelt jó pár percbe, mire elapadtak a könnyeim. A végén már csak szipogtam, de Daniel még mindig szorosan tartott. Csitítgatott, kezével a hátamat simogatta, halk megnyugtató szavakat duruzsolt a fülembe. Amikor már a szipogás is abba maradt, óvatosan eltolt magától és lágyan megcsókolt. A lágy csókból szenvedélyes lett, mintha a másik lenne a levegő, amitől meg akarnának fosztani. Úgy lobbant fel közöttünk vágy, mint mindig amikor egymáshoz értünk. Az a megmásíthatatlan kémia, ami összeköt minket. Sosem próbáltam megmagyarázni mi van közöttünk és nincs is rá szükség. 
  -Nora...-Daniel tekintete ködös volt, szinte felfalt. Behapartam az alsó ajkam, kicsit megszorítottam a csípőjét és közelebb húztam magamhoz.

  Az együtt töltött idő maradéka egybe mosódott. Valahogy eljutottunk az ágyához, levetkőzettük egymást és életemben először szeretkeztem Daniel Reeddel, lassan, szenvedélyesen. Olyan érzés volt, mint amikor két szerelmes együtt tölti az első éjszakát. Daniel óvatos volt, gyengéd és mindezek mellett úgy nézett rám, mintha a legnagyobb kincse lennék. Szeretkeztés közben sírtam, a könnyeim csak úgy folytak az arcomon. 
Miközben Daniel elvette, amit akart adott is cserébe, olyan élményeket, amiket eddig elképzelni sem tudtam. Míg Christopher csak elvett, sosem szeretkeztünk, de még csak szeretkezésnek sem lehetne nevezni, inkább csak dugásnak. Olyan érzés, mint amikor valakivel csak azért fekszel le, mert nincs más. Persze ez rám nem igaz. Nekem itt van Daniel, aki ha hamarosan elválik felvállalhatjuk egymást. De most mégis olyan érzésem van, hogy egy szörnyeteg vagyok. Hazudok neki, pedig ha valaki, hát ő megérdemelné az igazságot. 
Ott feküdt mellettem az oladalán felém fordulva, fejét a karján pihentette, szabad kezével az én oldalamat simogatta. Gyönyörű kék szemei az arcomat fükészték, s közben úgy csillogtak, mint a legszebb csillagok az égen. Elmerültem benne, akárcsak a tengerben szokás és nem akartam a felszínre úszni. A szívem egyre hevesebben dobogott, éreztem, amint az arcomat elönti a pír, miközben tekintetével végig simítja meztelen testemet. Imádtam, amikor néz, megbabonázott a tekintetéből áradó vágyakozás, és gyengédség. Óvatosan előrehajolva ajkamat az övéhez illesztettem. Lágyan érintettük egymást, mégis felizott a levegő közöttünk. Gyorsan elhúzódtam. A bűntudat ismét villámcsapásként tört rám, ami után jött a hatalmas mennydörgés. Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, hogy kissé megszédültem, és elkezdtem össze szedni a ruháimat.
-Te meg mit csinálsz?
Daniel értetlenül meredt rám, a takarócsak a csípőjét takarta, kockái kiélesedtek, miközben feltornázta magát ülő helyzetbe. Gyerünk Nora, mondd el neki! Meg fogja érteni! Daniel mindig is megértett!
A nyakamba akasztottam a tőle kapott medált, amibe a Souviendront de Moi(Emlékezz rám) szöveget gravíroztatta. Az apró szív hűvös volt a felhevült bőrömnek, Daniel szeme megcsillant, amikor a medál a mellkasomhoz simult. Ezek veszélyes vizek és nekem ki kell jutnom innen. Pánikoltam. El kellett tűnnöm.
-Ne haragudj, de most nem maradhatok. 
Felkapkodtam magamra a ruháimat, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és kirohantam a lakásból. 
-Nora!
Még hallottam, ahogy utánam kiált, aztán becsukódott a lift ajtaja.

   A hűs levegő segített lenyugodni, segített lélegezni. Gyalog indultam haza, gondolkozni akartam. Még nem állok készen az igazságra. Mégi miért akarnám elmondani neki az igazat? Egész eddig semmi probléma nem volt. Meg tudtam oldani, hogy egyik se jöjjön rá a másikra, úgy időzítettem mindent, hogy semmi baj ne legyen. De ez a mai este. Majdnem lebuktam, egy apró hiba és minden bukik. Azon kaptam magam, hogy tárcsázok és még mielőtt letehettem volna, felvették.
-Nora? Minden rendben?
Tessa hangja ideges volt, és nekem ennyi kellett. Elsírtam magam, nem bírtam megszólalni, csak szipogtam és sírtam.
-Jézusom Nora, merre vagy?

   Tessa lakása kicsi volt, a konyha és a nappali majdnem úgy volt összezsúfolva, mint a mienk. A zöld színű kanapéval szemben egy kisebb led tv volt, éppen egy filmet nézett, amikor hívtam. 
-Gyere, igyál egy teát.
 A nappalit ugyancsak egy kis pult választotta el a konyhától. Leültem a pult jobb oldalára és magam elé húztam a Mikey egeres bögrét. Tessa fekete, rövid haja kissé kócosan lógott a szemébe. Tréning ruhát viselt, ami akárcsak a kosztüm, jól megmutatta tökéletes, vékony alakját.
-Szóval? Mi a baj?
-Sok minden...
Sóhajtottam, miközben belekortyoltam a forró teába. Amikor már kellemesen megnyugodtam, bele kezdtem a mesémbe. Mindent elmondtam, a legkisebb részletig. Reszkettem, pedig a tea kellemesen felmelegített. Tessa csak bambult maga elé, mintha nem tudná feldolgozni a hallottakat. Meg is érteném ezért, hiszen a főnökéről, aki egyben az én főnököm is, és Daniel főellenségéről van szó. 
-Nos.
Tessa megköszörülte a torkát, egyszer, majd kétszer. Kezdtem kissé türelmetlen lenni, éreztem, ahogy a gyomrom görcsbe rándult. Hányinger kerülgetett, és már épp kirohantam volna, amikor Tessa megszólalt.
-Szakíts vele. Mindekettőjükkel.
Döbbenet ült ki az arcomra, a számat is eltátottam.
-Így el tudod dönteni ki iránt mit érzel. Lássuk be úgy elég nehéz, ha minde a kettővel együtt vagy. Így csak összezavarodsz, mint ma.
Tessának iagaz van. Teljesen összezavarodok, mert tudom, hogy mindkettővel jó, de nem tudom ki az, aki nélkül nem tudnék meglenni. Szakítanom kell velük.